Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 9. szám - Egyesületi élet - hivatalos rész
235 Hatalmas szál legény a többihez képest. Komor tekintettel kapaszkodott az anyja szoknyájába. El nem eresztette volna semmi pénzért. Mit volt tenni, az anyja melléje telepedett a padba. Beszélt neki. Duruzsolt neki: Látod kis fiacskám, nem kell itten félni. Itt vannak a többi pajtásaid is. Kezébe nyomott egy tasak cukrot, ígért neki még fűt, fát. Maradj itt — kérlelte —, szeret téged a tanító bácsi is. Az is ád majd cukrot. (Adott is!) Majd azután haza- jösz a többiekkel, mert nékem dolgozni kell, nem érek rá most ittmaradni. Délután megint eljövök. Másnak a mamája sincsen itt, mégsem sírnak. Téged meg kinevetnek, ha rísz... stb. Minden szép szó, de a fenyegetés sem használt. Alig osont ki az anyja, a gyerek is utána. Kollégám megfogta, de hamar eleresztette, mert össze-vissza karmolta és harapdálta a kezét. Olyan volt, mint egy kis fenevad. Ütött, rúgott, harapott, mint egy kis csikó. Délután az apja hozta, jobban mondva, vonszolta. A gyerekek már előre nevettek és szinte örültek a kis cirkuszi látványosságnak. Az apja minden elgondolható csínnyel igyekezett ott tartani. Beült hozzá a padba, benyomta és. megfenyítette. Alig ugrott ki az ajtón, a gyerek is utána. Az ajtón nem tudott kijutni, mert kívü- ről az apja befogta. A gyerek mégis kijutott, mert egy ugrással kiröppent az ablakon és mire az apja észrevette, már otthon is volt. Ez a rettenetes iskolába járás napokon át tartott. Gáspár kollégám minden pedagógiai tudását és leleményességét igénybe vette, míg végre ezt a kis rakoncátlant rendbehozta. Talán jó is volt ez a példa a falunk népének. Ennek felhasználásával igyekeztünk odahatni, hogy a szülők és mindazok, akik a gyermekkel érintkeznek, az iskolát ne börtönnek, a tanítót pedig ne rendőrnek, csendőrnek vagy nem tudom milyen hóhérnak állítsák a gyermek elé. Meggyőződéssel állítom, hogy a gyermek első iskolai látogatásával dől el jóformán egész iskolai jövője. Azon kell tehát lennünk, hogy ezen első látogatása alkalmával szerzett benyomásai, élményei kellemesek, élvezetesek és üdítők legyenek, mert ezek egyben maradandók is lesznek. Ezen a leghelyesebben úgy segíthetünk, ha a szülői értekezletekre nemcsak azokat a szülőket hívjuk meg, akiknek már vannak iskolásaik, hanem azokat is, akik csak későbben lesznek ebben a tekintetben érdekeit felek. EGYESÜLETI ÉLET — HIVATALOS RÉSZ Őrségváltás a soproni felső egyházmegyében. Röviden már hírt adtunk a soproni tanítótestületben történt nyugdíjazásokról. Az újabb és továbbmenően az egyesületi életben is bekövetkezett őrségváltásról alábbiakban számolunk be s a már véglegesen távozott tanerők működéséről részletesebben is megemlékezünk. Nem személyi, hanem tanügyi érdekből tesszük. .4 soproni felső evangélikus egyházmegyei tanítóegyesület ezévi rendes közgyűlését 1940. évi június hó 20-án Ballon tartotta. A közgyűlés előtt Schermann Sándor baífi lelkész a templomban áhíta-