Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 9. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Tanév elején
233 pihen, erőt gyűjt, de lelked tüze lobog. Vázlataid papírjára lelket (gyöngyöz ceruzád. Sokszor úgy érzed, nem tudsz elég gyorsan írni, oly nagy lelked áradása. Látlak, amint könyveid között ülsz. Tenyeredbe hajtod homlokod és szemed ragyogásán látom, most Te gyűjtesz. Tallózgatsz. És lelkedből tiszta mag ömlik ...: mégis lesz kenyér! Látom, hogy mennyi szeretettel rajzolgatod szemléltető képeidet. Magad is érzed, hogy beleöntötted szívedet. Úgy érzed, sikerült! Örülsz neki, hiszen Nekik viszed majd. A Jövőnek! Nem is hitted volna, hogy úgy tudsz alkotni. Ha szivet, lelket adsz hozzá, Testvér, mindent tudsz. Ha szeretetbe is mártogatod ecsetjeidet, színeid ragyogóbbak, képed tisztább ... magad ... megelégedettebb, boldogabb vagy! Látlak fütyürészve festegetni. Színfalakat festesz. Festékpety- tyes arccal, festékes köpenyben, melegfényű szemedben az alkotás, a munka lázával. Homlokodról sugárzik a megismerés: ezt is tudom. Óh. milyen megnyugtató az ilyen magadratalálás. Ugy-e, Testvér? Kutass csak magadban, sok tudás szunnyad Benned. Csak ne elégedj meg magaddal soha! Testvér, felfelé, az Istenért, csak felfelé, mindig felfelé! Látom, amint megmutatod ifjúságodnak: nézzétek! Megille- <tődve nézik, csöndben. Halkan hallatják a szókat: ... szép,... ... jó... De a szemük kacag, simogat. Téged ölelget melegen, szeretettel. Melegebben szorítják meg kezedet, mikor elköszönsz Tőlük. Megint örömöd volt, megfürdetted lelkedet mások örömében. Milyen jó örömöt szerezni! Látlak, amint sétára indulsz. Me !g-megállsz egy-egy szíves szóra. Szemed, szavad mindenkit simogat. Tréfálsz, vigasztalsz, feddesz, de mindig melegen érző szívvel, szeretettel. A köszöntések csöndesen, de szives szóval szállnak Feléd. Megbecsülnek, szeretnek. Látlak, amint megállsz a falu szélén. A nap ereszkedik már lefelé. Tekinteted szeretettel átöleli az egész határt és megbecsüléssel öleled magadhoz lélekben a hazatérő munkás népét. A nap véresen bukik le a dombok mögé, lágy szél indul, tücsök muzsikásán száll le az este. Hazafelé indulsz. Megnyugvást, békességet terít eléd az estéli harangszó. Tanév elején. Irta : Grieszhaber Endre Henrik Szeptember elseje van. Megnyílnak az iskolák kapui. Hangos az iskola és környéke a sok apróság csevegésétől, mint tavasszal a rügyfakadó erdő a dalos madarak csicsergésétől. Ki az édesapa, ki az édesanya oldalán lépeget. A legtöbb már egyedül teszi meg ezt a fontos, életbevágó, hosszú, nagy útat. A legtöbb szülő gondterhes, szorongó érzéssel tekint az iskola felé, mert érzi, ezen fordul meg gyermeke, de a maga és családja jövője. Majdnem ugyanígy van az iskola felé tekintő gyermeksereg is.
