Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 9. szám - Lányi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról
229 És mind-mind, valamennyi egy szent szerelmi vallomás, ujjongó dicsőítő zsoltár. Mindezekről jegyzeteket, szemelvényeket készítettem, amit iskolánkkal is, de különösen a magyar néppel szeretnék ismertetni. És én tovább hallom lelkem kielégítetlenségét, cselekvés! Elémbe kerül az „Evang. Családi Lap” okt. 1-iki számából „24 szék” c. cikk és küldök én is kétszer 5 pengőt Szenczy Gábor ev. lelkész, a nagytarcsai, egyetlen paraszt főiskola igazgatójának. Kampók válaszsorokat s a Népfőiskolának 1938—39. évi, első Értesítőjét. A finneknek már 1928-ban 53 ilyen intézetük volt s látom az „Evang. Élet” 1939. júliusi (8-án) számában: „A finnországi népfőiskolái szövetség 50 éves fennállását ünnepli (a mienk 1 éves) és mintegy 3500 népfőiskolái hallgató gyűlt egybe” (nálunk 10 ilyen parasztifjú lehetne együtt). Szeretném az egész finn, észt és magyar földet gyakran teleszórni röpcédulákkal, az ottaniakat kérve-kérni, meg ne változzatok, magunknak könyörögni, hogy sürgősen öltözzük fel a mi, de amazok erényeit is! Itt van végül az „Evang. Népiskola” 1939 júniusi számában dr. Deák János soproni egyetemi tanártól a kérés: „Ápoljuk a finn-magyar testvériséget iskoláinkban”. Dr. Deák János, elgondolásaim és megérzéseim összpontosító jelképeként, személytelenül áll most előttem. Itt találom azt, amit magam is cselekedni szeretnék. Köszönöm, hogy valamelyest megnvugtatott s megcsendesített. Hálaképen válaszolni fogok és tettekről számolni be, ami bizonyára az evang. magyar professzornak megnyugvására lesz szintén. Kérdezi, történt-e valami evangélikus iskoláinkban a testvériség ápolása érdekében. Sem nálunk és sok máshol sem, bizony semmi, de fog, mert, amit a Professzor Űr kér, valóban csekély, megtehető. Üzenem evang. magyar professzor: Ki fogjuk függeszteni Finn- Észtország térképét, ráhelyezzük a zászlókat a miénkkel együtt, ismertetjük majd földrajzukat, történelmüket, irodalmukat, zenéjüket. Tehát ne búslakodjék szíve, amennyi elemi fokon lehetséges, elvégezzük és mi is készen leszünk, hogy a rokonnépek himnusza iskolánkban felhangozzék! A finnek és észtek által kezdeményezett és évenként október o-ik hetében nálunk is, de ott széles rétegekben szokták megtartani a rokon nemzetek napját. Minden észt, finn iskolában felcsendül ilyenkor a magyar Himnusz is és Helsinkiben, meg Tallinban nagy társadalmi esemény a rokoni ünnepség. Ezentúl mi is megrendezzük ez ünnepséget iskolánkban s más iskolák figyelmét is felhívjuk. A Magyar Észt és a Magyar Finn Társaságnak 1939. okt. 21-én a Zeneművészeti Főiskolában a néprokonsági és nov. 19-én az Uránia Filmszínházban a finn Matiné szívet, lelket nemesen megacélozó ünnepségén, előadásán én is résztvettem. „Tudjuk, hogy a bensőséges testvéri érzés énpen olvan nagv kincs a nemzetek, mint az egyének, családok életében”, tehát mi is cselekedni fogunk!
