Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 9. szám - Lányi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról
csoport. (Állatok, növények; a föld, a víz, a levegő; ásvány, világ- egyetem. — Család, iskola, társadalom.)5 Itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy Decrolv említett szempontjai a magyar népiskolai tanterv készítésében is érvényesültek. Hogy csak egy példát említsünk: A beszéd- és értelemgyakoliatok anyagának bűvölő köre így halad: A gyermek játékai. A szülői ház. Az iskola. A község. A község és környéke. A magyar nemzet. Stb. (Folytatjuk.) 1939 nyarán tett utazásomról. irta : Lányi Mária, Budapest. Zuhanás, zuhogás, leeső, törtető vizek, majd egészen megálló tavak, tavacskák. Egy-égy helyen alig V*—V2 m magasságból leesve szaladnak, futnak, másutt 10—20—30, de 78 m magasból is; majd megint lázasabb, izgalmasabb sietségük, 1 m-rel arrébb — mintha csak elfáradtak volna — kényelmes lustasággal álldogálnak. Két picurka, apró ablakú faházikó nyári kéménye füstölög, vájjon miért? Igen, kiírva.- türkischer Kaffee. Lépcsőfeljaratón megyek egyik sziklás oldalba, szószékszerűen épített kilátóra és széttekintek. Lelkem világában a gondolatok, érzések vívódnak, lávaforróssággal zuhognak. Délután hangtalan mosolyú fiúcska csónakkal visz a tavak túlsó oldalára. Silány ködmönkéjét ülésemre teríti, hogy maga a még silányabb inggel legyen födve. Itt már magasan fák, bokrok sűrűjében vagyok. V27 óra. Sötétedik. Nehéz felhők gyülekeznek, majdnem biztosan tudom, hogy vizük hamarosan leesik. Amíg lehetett, nem moz- é.ultam és a sorsot kihívtam, ömlött a nyári felhőszakadás, a fák ernyője alatt percek múlva a pihenő vízimalomban voltam. Vájjon, mikor áll el és hogyan jutok át a tavak túlsó oldalán lévő szállómba? Mindezt végig sem gondolhattam, varázsszerűen állt előttem a kis csónakos. Az eső szakadt, a fiú a csónak lucskos ülésére újra ráterítette kabátkáját, gyorsan és minden erejével evezve, méterekkel lökődött előre a csónak, néhány perc és átértünk. A kért 1 dinár helyett 2-őt adtam neki, nem igyekezett feltenni átázott ingére kabátját, hanem megelégült tekintettel, a fergeteges esőben előbb sapkáját emelte le. Aug. 30-án reggel 5-kor a becsengetésre ébredeztem. 6-kor robog kocsink Vrhovina állomására és 8-kor a gyors Zágrábba. Volt bácskai, a megszállás óta belgrádi lakos, műveltebb zsidó ember egyik vonatszomszédom. Minden igyekezete: bizonyítgatni az angolok, franciák kiválóságát, a németség ellenkezőjét. Megemlékezett Magyarországról is, mint a világpolitikában nemszámító: jelentéktelen pontról csupán. Nekem pedig a világból, lám, éppen ez a kicsi pont jelenti a legnagyobb drágaságot. Déli 12 órakor, érkezés Zágrábba. Az állomás éttermében az 5 V. ö. Bassola Z : Decroly pedagógiai rendszere, 25' 1.