Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 6. szám - Tállyai István: Tankó Béla
149 más módja, mint ezt a logost minél igazabban megismerni. A világnézet nem pártkérdés, aki ezzé teszi, lealacsonyítja méltóságát, mert egy részlet érdekét fölébe akarja emelni az egész érdekének, az objektív tárgyi igazság szolgálatának. Az emberre nézve a világ annyi, amennyit belőle összefognak tapasztalatai. Világnézet az a többlet, amellyel az alany megtoldja a tárgyi világképet, mikor átéli ; benne van a célkitűző akarat vallomása is arról, hogy miért érdemes élni ? A világnézet egyetemes tényezők alkotása. Minden meghatározáshoz egy sereg általánosság kell Az általános úgy van, mint egyetemes érvényű jelentés. Az egyetemes emberi páratlan egyéni módon nyilatkozik meg ; az egyéniség maga nyilatkozik meg világnézetében, ő maga valósul meg, gazdagszik s az ember akkor igazán ember, mikor önmagát fejtette ki. E lelki folyamat azonban nemcsak lélektani magyarázat tárgya. Kant teszi fel a kérdést: miféle tényezők teszik érvényessé az ilyen ténylegességgel lefolyó lelki folyamatokat ? Nemcsak az ember függ a valóságtól, de a valóság is függ tőle. Amit az ember hozzátesz az ismerethez, az annak a legszellemibb része: a jelentés, amit a fogalom fog össze, mikor elhatárolja az egyes valóságokat. A világkép megalkotásában az értékelő tudaté a döntő szerep. „Értékmentés ismeret“ nincs. Igaz, lényeg, cél, ok nemcsak ontológiai, de értékfogalmak. Az értékelő tudat elsődleges hajtása : a hit. Ez az emberi lélek logikailag s időileg legelső funkciója. A hit azt teszi, ha az egész világ ellenünk van, a hívő lélek eljut a bizonyossághoz és a nyugalomhoz. Szétvedődése az egész életfelfogásba : a vallás. A teremtés, gondviselés, kegyelem ennek a világképnek alapfunkciói. De ahogyan nem érdekli a hitet. A vallásos élményt megmagyarázni az értelem műve. A vallásos tudat keretét az értelem tölti meg tartalommal. Az értelem, a tudomány felmutatja, hogy a vallás lényegileg értékelő tevékenység. Ellentétek csak értékeléssel állapíthatók meg. Értékfogalmak az újjászületés, a szent, a kijelentés, a természetfeletti fogalma, az absolutum stb. Az utóbbi fogalomnál az értékelő tudat becsül valamit a lehetséges tapasztalat alkotó mozzanatai közül önmagában elégnek. Az okkereső munka megszűnik, nem megy tovább. A vallásosságban is a fő a személyes viszonyulás, a gyakorlati magatartás, az értékelés. A csoda is értékfogalom. Sohasem egy tény megállapításáról van szó az értelem magyarázó munkájával, hanem a tény értékeléséről. Vallásos nem az, ahi szépen tud beszélni az Istenről, hanem, aki él benne s ott igazán csodákat lát, amelyek bizonyossága az, hogy véges lény létére képes legyőzni alacsony ösztöneit és eszközévé tenni magát egy magasabb élet áramlásának. Ahogy Jézus mondja : Ne félj, csak higyj ; és : eredj el s ekkép cselekedjél. Nagy tudással és nagy olvasottsággal fejti ki dr. Tankó a megismerés fokozatait s mindezek s az előbbiek alapján mondja : céltalan és fölösleges erőlködés, hogy a hitet meg kell támogatni valamivel ; Istenben csak hinni lehet, a halhatatlanságban csak hinni lehet s mi mégis bizonyítani akarjuk. A következő fejezetek a keresztyénségnek és a protestantizmusnak vannak szánva. A Jézus egész örömhírének középpontjában az a csodálatos tapasztalat áll, hogy a mindenségből egy atyai arc néz reá s az egész
