Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Műhelyünkből - Kuszák István: Az I-II. osztály vallástani anyagának feldolgozása
134 MŰHCLYÜNKBŐL Rovatvezető : Kuszák István soproni gyakorlóiskolai tanító. Az I—II. osztály vallástani anyagának feldolgozása. Irta : Kuszák István. A tanterv szerinti anyag mindkét osztályban: imádságok, bibliai történetek, káté és egyházi énekek. Nem kell külön hangoztatni, hogy a tananyag felsorolási rendje nem jelenti egyúttal annak fel- dolgozási rendjét is. A tanmenet egyes tételeinek egymásutánját az ismert elvek alapján mi magunk határozzuk meg, különös tekintettel az időbeli és anyagbeli koncentráció szempontjaira. A tananyag gerincét a bibliai történetek alkotják. Ezeket kell mindenekelőtt az egyházi esztendő főünnepkörei szerint felvennünk a tanmenetbe s ezek köré kell csoportosítanunk a káté- és egyházi énekanyagot. Pl. Dávid és Góliát története után a 2. parancsolatot iktatjuk tanmenetünkbe. Az ezt követő órán pedig az Űr az én hű pásztorom kezdetű egyházi éneket tanítjuk meg. Az imádságokat úgyszólván kivétel nélkül az iskolai év elején vesszük fel tananyagul. Mivel a tanulás előtti és utáni imádság a beszéd- és értelem anyagában is szerepel, ezeket ott dolgozzuk fel, míg a vallástani órákon egy rövid vallásóra előtti és utáni imádságot tanítunk meg. A szülőkért való imát a IV. parancsolatról szóló beszélgetés kapcsán iktatjuk tanmenetünkbe. Nagy kérdés az, hogy az I. osztályban mivel s hogyan induljon meg a vallástanítás. Mielőtt erre a feleletet keresnénk, szükséges néhány elvi megállapítást tennünk. Mindenekelőtt szükséges annak szem előtt tartása, hogy az iskolába kerülő gyermeknek már van valamiféle vallása. Bizonyos tapasztalatokat már minden 6 éves gyermek szerzett Istenről a természet jelenségeiből, a családi s gyülekezeti élet egyes megnyilatkozásaiból, sőt a lelkiismeretből is. Egyszóval számolnunk kell azzal, hogy Isten ott él és hat a gyermeki lélek tudatalatti mélységeiben. Az azonban más kérdés, hogyan képzeli el a gyermek Istent és az ő világát. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minden gyermek annak a családnak a vallás- erkölcsi bélyegét viseli magán, amelyből az iskolába került. Eddigi tapasztalataim szerint ritka az olyan első osztályos gyermek, aki hazulról ne hozna magával egy-két imádságot, vagy ne tudná, hogy a templom Isten háza, hogy ő evangélikus s hogy meg van keresztelve. Vannak, akik a könyvek között megismerik a Bibliát s Jézusról — azonfelül, hogy karácsonyfát hoz — tudják, hogy a zsidók Keresztre feszítették, stb. Találkoztam már olyan első osztályos gyermekkel is, aki a bűn fogalmának — a maga módján — elfogadható magyarázatot tudott adni. Az első teendő tehát csaK az lehet, hogy kikutassuk a gyermek vallásos gondolatait, képzeteit s megkezdjük azok tisztogatását és igazi tartalommal való megtöltését. Hogyan kezdjük ezt? Semmiesetre sem katekizáló módon, vagy elvont teologizálással, hanem a vallásos életnek a gyermek tapasztalati körébe eső megnyilatkozásaihoz kapcsolódó természetes, meg
