Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 5. szám - Könyvismertetés

200 pásztor!“ Bármikor is következzék el ez az idő, nekünk minden­esetre kötelességünk, hogy az egymásközti viszony szívélyessé váljék, mert nagy tetteket csak így tudunk véghez vinni.. . kezet kézbe téve, szent hitünkben összeforrva ... a poklok kapui sem tudnak erőt venni magyarjainkon. Amikor ezekbe a sorokba belefogtam, hallottam azt a hírt, hogy Hácha, cseh köztársasági elnök a cseh külügyminiszterrel Hitlert kérték fel az ország megvédésére, ill. arra, hogy fogadja védelmébe a cseh nemzetet. Mi magyar népnevelők ebből nem kérhetünk. Ne­künk egy szent kötelesség kell, hogy szemünk előtt lebegjen : Amit Isten eggyé kovácsolt, azt ember meg ne bontsa. Az 1000 éves haza újjászületéséért csupán munkánkban legyünk küzdőtársak. Végezze egyikünk jobban a feladatát, mint a másik ! Ne csupán a jólét legyen a célunk, hanem mindenekelőtt a magyar nemzet fennmaradása. Igaz, hogy nemzeti szempontból az egységes népművelés kerülhetne első­sorban szóba, azonban ha minden felekezeti, állami alakulat, ill. népnevelő a fegyelemmel párosult ismereteket közölhet a maga kis körének, részben már nyert ügye lehet. A jó magyar nemzeti szel­lemben végzett zsidó népművelést is elfogadhatónak tartom, persze a zsidó felekezet körében. 1918-ban a nemzeti kultúra elvesztette azt a kapcsot, mely a néppel összetartotta volt. Mi lett a szomorú vég ? Olyan gyalázatos forradalom, melyre mindaddig példa nem volt nemzeti életünkben. S most valaki azt gondolhatná, hogy ezért csu­pán népművelők a hibásak. Nem. Ha éppenséggel a bíró szerepét kívánjuk betölteni, akkor csakis a vezetőség, kormányférfiaink erély- telenségére hivatkozhatunk. Azonban ők a nép legfőbb nevelői, őrei. S talán a nép is okolható ezzel kapcsolatosan ? Újra „nem“-mel felelhetünk, mert erőszakkal vették át az őrködés szerepét olyanok, kik egyben erőszakkal akarták a népet, a magyar falut maguknak megnyerni. A magyar ember türelmes a végtelenségig, de az erőszakot semmiképpen sem tűri el: „Ne bántsd a magyart!“ El a politikától, haladjunk immár fegyelmezetten kitérés nélkül a magyar népművelés medrében ! Éhezzük és szomjúhozzuk az. igazságot ? Kutassuk tovább a falu életét! Örüljünk, hogy a mi né­pünk zárkózott. Ez fegyelemről biztosít minket. Manapság pedig ez egy állam létének első előfeltétele ! Bizonyosan megegyezünk mind­annyian abban a felfogásban, hogy falvaink lakosainak konservati- vismusa gyorsította a kommunizmus összedőlését s földjéhez, magyar testvérjeihez való ragaszkodását 1938 nov. 2-ának s az Észak-keleti Kárpátok visszacsatolásának eljövetelét. Ha a magyar ember egy­oldalúsága nem áll fenn, akkor nem beszélhetnénk konzervativiz­musról. Utóbbiról előnyösen ítélkeztünk a falu javára, azonban elő­zővel szemben sok-sok küzdenivalónk van. Nem maradhat egy fizi­kailag gyenge alkatú egyén az ekeszarva mellett, ha más pálya iránt nagy hajlamot fedezünk fel benne a vele való foglalkozásunk köze­pette. Nem nyugodhatunk abba bele, hogy ha egy jobbmódú gazda fia pl. szívesen továbbtanulna... s ha ezt a szándékot a szülők ellenzése csírájában megöli. Itt a fiú és a szülő javát szem előtt tartva cselekednünk kell, bele kell avatkoznunk jóhiszemű tanácsadással. Hogy nekünk, evang. lelkészeknek és tanítóknak evang. intézeteket MAGVAR lUDOMAKVC., AKA0ÍMA WNWAV

Next

/
Thumbnails
Contents