Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 5. szám - Műhelyünkből

190

meg azután hivatott is arra! Szerk.) Hűséges, odaadó munkájuk alapján nem ezt érdemlik, hanem elismerést, megbecsülést — vélekednek sokan.

Teljesen megértem ezt az álláspontot, ha a tanító munkás igyekezetét tekintem. Ha azonban más szempontokat is alaposan mérlegelek, arra a megingathatatlan meggyőződésre jutok, hogy a lelkész rendszeres és nagyobb felkészültségű tanítása az egyház jövőjét biztosabbá teszi. Lássuk e szempontokat:

Ma az a helyzet, hogy a legtöbb lelkész csak a konfirmációi oktatással kapcsolatban ismerkedik meg gyülekezete leendő tagjaival, az elemi iskolai tanulókkal. Nagyon kevés idő ez a gyermekek lelkivilágának megismerésére. A gyermeket így később nem fűzi lelkészéhez szeretet, hála, gyermekkori emléke. Magamról tudom, a hűség és szeretet, amely gyermekkorban virágzott ki a szívben, megmarad a sírig. Mindig hálás kegyelettel emlékezem Istenben boldogult Mesterházy László sárvári, majd pápai lelkészre, aki 30 évvel ezelőtt a sárvári elemi iskolában a biblia és egyház szeretetére tanítgatott. Vártuk, számláltuk a napokat, mikor jön bibliamagyarázatra. Szomjú gyermekszívünk vágyai, Istenről való elképzelései az ő szavaiban öltöttek formát. Tanítása odavitt az örök forráshoz, abból áradt felénk jósága, szeretete. Mindazok, akik gyermekkorukban egy-egy ilyen lelkész vallástanításában részesültek, érezték az egyház cselekvő szeretetét és lelkészükön keresztül erős szálakkal kapcsolódtak egyházukhoz.

Az a gyülekezeti tag, akit éveken keresztül vezetgetett gyermekkorában lelkésze türelemmel és főként szeretettel a Jézus nyomdokán, mindig bizalommal lesz lelkészéhez, nem érzi idegennek, ismeri és méltányolja munkáját.

A katolikus egyház felismerte a lelkipásztori oktatás és nevelés nagy értékeit és elemi iskoláiban a vallásokte tás felelősségteljes, de hálás munkáját lelkészeivel végezteti.

Utasítás és tantervűnk vallásoktatásra vanatkozó részeinek átolvasásakor is arra a következtetésre jutottam, hogy a tanító a mai körülmények között nem tehet egyebet, mint egyháza érdekében kéri a felsőbb osztályok biblia és kátéoktatásának a lelkészre ruhá- zását. (Kissé sötétenlátó felfogás ! Szerk.)

A tanítónak hiányos a teológiai ismerete. A lelkész éveken, a tanító csak órákon át foglalkozott az élethivatására készülés alatt a teológiával. Hogy e tekintetben kevés (mert nem is lehetett több) a tanítóképző útravalója, azt többek között mutatja a soproni alsó egyházmegye népiskolai bizottságának múlt évi kérelme, amelyben a teológiai ismeretek fokozottabb tanítását kérte a tanítóság részére.

Hiányos alapismeretekkel pedig a tanító képtelen a magyar és külföldi valláspedagógiai munkák és vezérkönyvek stb. tanulmányozására, mint azt az utasítás előírja (18. old.).

Sokszor magunkon kívül álló okokból nem tudunk kikapcsolódni a közismereti tárgyak hangulatából, módszeréből s így a vallástanítas igehirdetési jellegét, sajnos, nem tudjuk biztosítani. A lelkésznek, aki csak a vallástanításra érkezne az iskolába, nem kell a vallástanítás gondolatvilágából való kikapcsolódástól tartania.