Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Kuszák István: Nevelés és felelősség
187 ennek a mondatnak minden gyermekszoba falán. Ó, mert a gyermekszobák angyaltiszta szemű lakói lelkének egészségét is ezerféle formában veszélyezteti a legnagyobb kórokozó: a bűn. A gyermek maga is szokszor játszik a bűnnel. De tudja is ő akkor, azt hogy mi a bűn, s hogy a játék veszélyes is lehet! Hogyan is gondolna arra, hogy a játékból szokás, igény fejlődhetik s lassan úr lesz a szivén, idegein a kérlelhetetlen ösztönös erő, amellyel aztán évek keserű küzdelmét vívhatja, míg szabadul tőle, vagy nem szabadul soha. Bár csak minden szülő és nevelő tudná, hogy milyen óriási felelősség nehezedik vállaira a gyermek lelki egészségének megóvásáért is. A szülői felelősség megnyilatkozási formái között ott van azután a gyermek jövőjéért való felelősség is. Úgyszólván minden szülő öntudatosan, vagy öntudatlanul törekszik arra, hogy a gyermeket úgy készítsék .elő az életre, hogy az sikerrel tudja megvívni a reá váró harcot. És milyen bámulatos kitartással tudják ennek a célnak szolgálatába állítani minden igyekezetüket. Gondoljunk csak azokra a szülőkre, akik rosszul tanuló gyermekekkel kínlódnak és kérdezzük meg, miért kínozzák magukat is, gyermeküket is a tanulással. Miért van az, hogy annyi áldozatot hoznak, miért vonják meg maguktól a falatot is, hogy végül egy papír legyen gyermekük kezében, amely valamikor kenyérré válhatik ? Semmi másért, mint a gyermek jövőjéért való felelősség miatt. A szülői felelősségtudatnak még számos megnyilatkozási formájára mutathatnék rá. Mindezeken felül azonban számolnia kell minden szülőnek még egy fajta s egyben a legsúlyosabb, legnehezebb felelősséggel: a gyermek üdvösségéért való felelősséggel. Lukács evangéliumában van egy történet, mely egy nagy tragédiáról beszél. A tragédia az, hogy elválik az élet útja a halál után. Egyik megy a gyötrelem helyére, a másik az Ábrahám kebelébe. Ennek a történetnek hallatára lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy az élet alkonyán vájjon hová kanyarodik annak a gyermeknek az útja, aki reánkbízatott ? Az örök kárhozatba-e, vagy az örök boldogságba ? És ha ezt a kérdést egyszer feltesszük magunk előtt, rá kell eszmélnünk arra is, hogy a gyermek testi, értelmi, erkölcsi nevelése csak részlet- kérdések. Fontos kérdések, elismerem; a legfontosabb azonban mégis az a nevelés, mely a gyermek üdvösségének útját a leginkább egyengeti. Mi az üdvösség elnyerésének útja ? Egy szóval felelhetünk rá: a hit. A gyermek hitéletének mélyítése tehát a legfontosabb nevelői feladat. Hogyan tudja a szülő az üdvösség útján vezetni gyermekét ? A Szentírás megadja erre is a feleletet: „Higyj az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.“ Annak tehát, aki komolyan veszi a gyermekéért való felelősséget, tudnia kell azt, hogy hívő emberré, csak hívő ember nevelhet. Ez pedig azt is jelenti, hogy a gyermeknél nem elkezdeni kell a vallásos nevelést, hanem bele kell annak születnie a vallásos légkörbe. Mert nem az, amit mondunk, hanem akik vagyunk, nem aminek látszunk, hanem amit élünk : ez bennünk a győzelmes erő, a nevelő hatalom. A vallásos nevelésben sem a szó, hanem a tett a fontos. Nem elég tehát beszélnem a gyermek előtt hitről, imádságról, templomról,
