Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Garai József: Egy evangéliumi nevelési rendszer
179 Németországi egyetemi évei alatt ismerkedett meg Schleiermacher vallásbölcseletével. „E három és fél év alatt termékenyül meg vallásos lelke Schleiermacher gondolatrendszerének tanulmányozása által. Felszabadult az egyoldalú intellektualizmus uralma alól, mert megtalálja ennek vallásfilozófiájában azt a tényezőt, amely nevelés- elméleti rendszerének tengelyévé lesz : a szeretetek“ 19 Schleiermacher hatása a kor protestáns teológiájára igen nagy volt. Ezért nem kell csodálkoznunk, hogy Schnellert is megragadta ez irányzat. Schleiermacher neveléstant nem írt, azonban, mint a berlini egyetem ünnepelt tanóra három ízben tartott pedagógiai előadásokat és ezeket adta ki később — halála után 1849-ben — egyik tanítványa. Ennek tulajdonítható, hogy a schleiermacheri szellem jóval később, talán akkor éreztette legjobban hatását, amikor Schneller éppen Németországban tartózkodott. Családi hagyományai, eddigi felfogása alapján nem lehet csodálkoznunk azon, hogy egy oly rendszer köti le figyelmét, melynek alfája és ómegája az etikum, mert szerinte „a pedagógia az erkölcstanból levezetett tudomány : egészen tőle függ“.20 A pedagógia az etika technikai tanának tekinthető. Az idősebbeknek kötelességük a fiatalabbak nevelése, márcsak azért is, hogy a művelődés folytonossága megszakadást ne szenvedjen. Schleiermacher szerint „tudomány és egyház, állam és csalód — más nincsen az ember számára ezen a világon“.21 Ebből az is következik, hogy a nevelés számára egyetemes célt nem lehet kitűzni, mert az az egyháztól, államtól tehát a mindenkori közösségtől függ. Elmélete nem egyoldalú szociális pedagógia, mert „a nevelés csak akkor fogja feladatát teljesen megoldani, ha az egyént, mint ilyent is kiműveli, hogy majdan képes legyen a társas közösségnek, mint erkölcsi életformáknak nemcsak fenntartásában, hanem tökéletesítésében is közreműködni“.22 A nevelés nem uniformizálható, minden emberben van valami jó. Ezt a jót kell kifejleszteni a nevelés által. Éppígy minden népnek, nemzetnek is megvan a maga sajátos jellemvonása, amely más néptől, nemzettől megkülönbözteti. A nevelés feladata az embert „individualizálni“. Az egyéni és szociális szempontok így a nevelésben összeegyeztetendők. Majd látni fogjuk azt, hogy Schneller fejlődési fokozatai nagyon jól kapcsolatba hozhatók Schleiermachernek itt közölt felfogásával. Ha Schleiermacher néha az egyéni szempontokat erősen hangsúlyozta is, maga rájött arra, hogyha viszont az egyéniesség terén esne túlzásba, akkor a nevelés számára egyetemes érvényű normák felállítása nem volna lehetséges. Ezért tekintetbe kell venni a nevelés kezdő és végpontját. Kezdetén az egyén van a maga eredeti hajlamaival, végén pedig a kiérlelődött egyéniség, mely az életközösségek jelentőségével tisztában van. A nevelésnek a tényleges adottságokhoz kell hozzáférkőznie. Ez pedig háromféleképpen történhet: a) csak a jó felébresztésére szorítkozunk, ezzel azután a rossz természetszerűleg hatálytalanná válik, b) csak a rossz hajlamokat nyomjuk el; ekkor a jó magától is kifejlődik, c) mindkét eljárást egymás mellett külön-külön alkalmazzuk. Legcélszerűbb, ha az eljárásokat mindenkor kombináljuk úgy, hogy egyszer az egyik, máskor a másik lesz túlsúlyban. „A társas közösségbe való belé- nevelés a negatív ráhatás uralkodó szerepét kívánja, az egyéni sajá
