Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 12. szám - Műhelyünkből

417

háztörténetet (Révész: A magyar református egyház története. I. k.) Én így teszem fel a kérdést: Mikor tanítunk protestáns egyháztörténet helyett evangélikus egyháztörténetet? Ügy érzem, ezt könnyen megtehetjük, mert szerintem csak jó tankönyv kérdése az egész. Tankönyvíróink a jelenlegi tanterv alapján is írhatnak evangélikus egyháztörténetet.

Mondhatná valaki, hogy ez kicsinyes gáncsoskodás s ha tovább folytatjuk az ilyen kérdések feszegetését, a »közös protestáns front« megbontását fogja eredményezni. Távol áll tőlem minden békebontó szándék. Különben is jelentéktelen a személyem arra, hogy csak egy kis rést is tudna ütni a két evangéliumi egyház együttműködésének arcvonalán.

c) Az említett református egyháztörténet bevezetésében dr. Révész Imre hangsúlyozza a »magyar« szót. Nyílván a református egyház magyarságára utal, tekintettel arra, hogy a hazai ref. egyházban kis 'számban vannak nemzetiségek. Bár egyházunknál a r. kát. egyház inkább nemzetiségi egyház, mégis tény az, hogy szép számmal vannak egyházunkban képviselve a német és a szlovák nemzetiségek. Erre való tekintettel helyesnek tartanám, ha módot találnánk arra, ha a nemzetiségi evangélikusság történetéből is tanítanánk a legfontosabbakat, annál is inkább, mert a történeti idők folyamán egyes nemzetiségek, így az egyházak is sokszor más megítélés alá estek a kormányzat részéről, mint a magyarság. Néha előnyösebb, néha hátrányosabb helyzetben voltak a magyarságnál, részben különleges helyzetük (betelepítések, várbeli katonaság), részben ‘földrajzi helyzetük, részben kiváltságaik következtében. Egyháztörténeti (tankönyveinkben erre annál is köny- nyebb volna kitérni, mert egyházegyetemünk neve is: magyarhoni evangélikus egyház. A Felvidék egy részének visszatérése után s amikor új »hazatérőket« vár a Trianonban legjobban megcsonkított egyházunk, nemes felfogás lenne ez tőlünk velük szemben.

d) Az egyháztörténeti tankönyvek első részében (V. o.-os anyag) — hála Istennek — kevés a »történet«, több az egyház belső életére vonatkozó anyag. A hazai egyháztörténeti rész azonban már a legtöbb tankönyvben, szinte száraz történelem: harc, háború, békekötés, jog, törvény stb. Az anyag a külső küzdelmek mellett az egyháznak főleg a történeti és jogi arcát adja. A belső, lelkiegyházról vajmi keveset nyújt. Az építő, igehirdető, imádkozó, éneklő, bibliás, iskolákat alapító evangélikusságról nem szól az egyháztörténet. Isten szent Lelkének arról a csodálatos munkájáról, amit a lelki egyházban végzett, nem kap képet az anyag (alapján a tanuló. A külső- és a történeti egyház arcának megrajzolása mellett teret kell juttatni az anyagban a lelki-egyház történetének is. A tankönyvírásnál ez a kérdés is megoldást nyerhetne.

e) Hozzákapcsolódik a fenti megállapításhoz: hiányzik az egyháztörténeti anyagból a külmisszió és a belmisszió fejlődésének rövid ismertetése, ,'mai állása. Nem ád teret az anyag a biblia- terjesztő-társulatokról való megemlékezésre. A belső reformáción és deformáción átmenő egyházról is jó volna rövid, világos képet adni: a kegyeskedőktől — a hitvalló egyházig. Ezek legtöbbnyire