Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 11. szám - Kántori rovat

404

hogy mindössze a »Ne csüggedj el...« szövegnek a Kapi Kkv. 136. sz. a. dallammal való társítása tekinthető magyar különlegességnek, azonban maga a dallam svájci eredetű.

Akinek van érzéke a magyar dallamok iránt, az nem is ilyen énekek között véli felfedezni régi magyar koráljainkat. Igaz ugyan, hogy a magyar dallam-anyag régen sem állott teljesen elszigetelve a német és szláv melódiák mellett: azonban, hogy mégis volt kétségtelen régi magyar eredetű, értékes korálkincs: arról már az a néhány szemelvény is meggyőzhet minket, amelyet a »Keresztyén Igazság« c. folyóiratban Schulek Imre közölt.

*

Hangjegyismertetések.

I. Lapunk olvasóit meglepetésként érhette, hogy a f. év utolsó két hónapjára esedékes hangjegymellékletünket már az októberi számunkkal szét- küldöttük. A melléklet ismertetésére csak most térünk rá. Az első három oldalon ismét Kárpáti Sándor hagyatékából közöltünk egy négyszólamú férfikart. Szövege a Dt. Ékv. 122. sz., 1., 6. és 7. verse. Kárpátinak ez a műve aránylag hosszú lélegzetű, de közepesnél nem nehezebb, tehát az ádventi időre a legtöbb férfikar megtanulhatja. A melléklet utolsó oldalán Kertai János munkatársunknak karácsonyi gyermekdala található, harmónium-kísérettel. (A

2. vers 3. sorában javítsuk ki a két ékezethibát).

II. Vegyeskart vezető kartársunk figyelmét felhívjuk Kapi-Králik Jenő legújabb szerzeményére. Címe: »Karácsonyi Ének«, kiadta a Luther-Társaság. A 4 oldalnyi partitúra ára P. 1.80.

III. Énekkaraink számára lapunk eddig megjelent hangjegymellékletei az ádventi időre a következő anyagot nyújtják:

1. »Jöjj, népek Megváltója« (korái, Gárdonyi Z.), 3 szól. egvnemű kar. 1935. XI.

2. »Könyörülj, Úristen, rajtunk« (Kapi Gy.), 4 szól. vegyeskar. 1935. XII.

3. »Szent az Atya Úristen« (Praetorius M.), 4. szól. vegyeskar. 1936. X—XII.

4. ».Ádventi ének« (Kapi-Králik J.), 4 szól. vegyeskar. 1937. XI.

5. »Ádventi ének« (Kárpáti S.), 4 szól. férfikar. 1939. XI—XII. G.

*

Folyóiratszemle.

A „Zeneközlöny” szept.-i számában Hódossy B. Egressy Béniről ír. — Egy másik cikk az orgonán való rögtönzésekről szól. Az író általában a rögtönzések ellen foglal állást, mivel szerinte ezek rendszerint nem szoktak a templomi orgonazene követelményeinek eleget tenni. Nincs meg bennük sem a tartalmi, sem a formai elmélyedés, sem pedig az a művészi színvonal, amit a templomi zene megkövetel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne rögtönözzünk, azonban csak szigorú önbírálattal és akkor is módjával éljünk vele.

A „Katolikus Kántor ' 8. számában Sugár Jenő azt vizsgálja, hogy miért nincs a templomban éneklő értelmiségünk? Ennek szerinte az a forrása, hogy az iskolákban a tömegéneknek semmi szerep sem jut. mert csak a kiválasztott karénekesek énekelnek. Kívánatos volna, hogy ünnepélyen, körmeneten stb. a rezesbanda helyett az egyszólamú tömegének lépjen előtérbe; a karének is csak különleges alkalmakra maradjon. (Sch. I.)

A „Katolikus Kántor” 9. számában Enge János a népéneklés egységesítésének legújabb nehézségeiről ír: a „Szent Vagy Uram” c. gyűjteménnyel szemben számos pap és kántor egy másik énektár szerkesztésén dolgozik. — Kerényi János a kórus és orgona környékének külső rendjét és tisztaságát teszi szóvá. Könyvek, kóták bekötve, elzárva maradjanak a kóruson; a kántor ne tűrjön maga mellett az orgonapadon senkit sem, stb. De a kántori működés belső rendjére is figyelmeztet: a gondos előkészületre. (G.)

Nyomatott Garab József könyvnyomdájában, Cegléden.

C.CYAÍ

'UDOMÍKW^ AKADÍMA WNYVŰU