Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Benedek Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy az ősmultban
23 után véglegesíttetett. Benedek Adolf a gyakorlati tanításnak valóságos mestere volt. Az elvont dolgokat is könnyed modorban tudta élsajátíttatni növendékeivel. Nagy kedvvel foglalkozott a természettudományokkal. A fizikából a népiskolák számára előírt anyag tanításához saját maga készített e célra berendezett műhelyében kísérleti eszközöket, amelyekkel megyeszerte ismert nevet szerzett magának tanítói körökben. Sűrűn kapta a megrendeléseket, úgy a városterületi, mint a vármegyei iskolákból. Igen szép és nagy értékű ásvány- és csigagyűjteménye volt, melynek »megtekintésére és tanulmányozására középiskolai szaktanárok is többször jártak nála«. Egyrészt a túlnépesség miatt, másrészt és főképpen, hogy elemi iskoláit minden tekintetben a kor színvonalára emelhesse az egyházközség, a túlnépes osztályokat szétválasztotta s immár hat osztályúvá fejlesztett népiskolájában, úgy a fiú, mint a leányosztályokban, négy-négy tanerőt alkalmazott. 1886. előtt a Győrhöz tartozó Szabadhegy külvárosban nem volt evangélikus elemi iskola s így az ottani szülők más felekezeti iskolába voltak kénytelenek gyermekeiket küldeni. 1866-ban az egyházközség itt rendes tanítói állást szervezett. A vegyes iskolának első tanítójául: Benedek Jánost választotta meg, a Veszprém megyei Vanyoláról az egyházközség közgyűlése. Benedek János haláláig, 1892-ig működött s végzett érdemes nevelői és missziói munkát. Érdemei elismeréséül I. Ferenc József király, egyházi hatóságának ajánlására a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Fentebb ismertetett iskolája mellett fenntartott az egyház- község latiniskolát (algimnáziumot) is, vagy, mint akkor nevezték: grammatikát és syntaxist, két tanerővel. 1849 előtt, — mely esztendőben a győri evangélikus egyházközségtől temploma, iskolája és szabad vallás gyakorlata elvétetett, — több mint másfélszázadon át volt az egyházközség kebelében latiniskola, amint erre már Szenczi Molnár Albert hivatkozik. 1783-ban az evangélikus egyház- község újra megalakulván, nem késett még azon év november havában elemi iskolájával együtt egy latiniskolát is nyitni egy tanár vezetésével. Ez a tanár Stelczer Dániel volt. Az iskola 1790— 91-ben egy másik tanárt is nyervén Raits Péter személyében, megalakult az algimnázium, melyet a győri egyházközség teljesen a saját gondnoki pénztárából tartott fenn és látott el minden szükségesekkel. 1795-ben az algimnázium Szeredi Kovács József alapítványa folytán, tápintézetet (convictust) is nyert, melyben 10—12, sőt időnként még több szegény tanuló élelmezést kapott évenként. Az időközben bekövetkezett pénzválság ezen alapítvány tőkéjét annyira csökkentette, hogy csak többrendbeli kegyes adományok pótlásával tudott eredeti céljának megfelelni. Az ösztöndíj alapítványokkal kapcsolatban meg kell emlékeznem az úgynevezett alumneumi intézményről. Ez tulajdonképpen abban állott, hogy két-két szegénysorsú győri evangélikus diák felváltva, mindennap más és más evangélikus családnál kapott ingyen ebédet s minthogy ilyen jótékony család több is volt, ily módon 8—10 szegény fiút
