Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 8. szám - Dr. Márok Jánosné: A szeretet nevelő ereje
294 jók „mind halálig“. Mert csak így tudunk minden cselekedeteinkért, minden ígéretünkért és szavunkért helytállani. Legyen olyan az evangélikus iskola, mint a nemes fém, jelzése az iskola tanítványainak jelleme. Szoktassa le a tanító a gyermeket a káromkodásról, esküdö- zésről, árulkodásról, akkor ez nevelő erővel bir majd a felnőtt korukra. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét arra, hogy ez embertársaik megfélemlítésére szolgál. Az igaz ember szavát nem kell esküvel erősítse, mert Isten előtt ez nem kedves. Hogy az igazmondás az az erő, melyet elveszítünk akkor, ha szavunkkal csak egyszer is visszaélünk. Bizonyítja a hazug pásztorfiú esete is. Ne elégedjünk meg a gyermek rosszul sikerült,be nem fejezett munkájával, szoktassuk őket kötelességtudásra. Ezzel a jól végzett munka felett végzett örömet ismertetjük meg velük. Ha nincs hozzá akaratuk, reá kell kényszerítenünk. így nem lesznek kapkodó, felületes munkával is megelégedett emberek. Nevelni kell a gyermeket önfegyelmezésre, mely nélkül semilyen munkának nincs eredménye. Minden tantárgyat aknázzunk ki nevelés és fegyelmezés szempontjából. Neveljük a gyermeket mélységesen vallásossá, hogy legyen erős váruk az Isten ! Állítsuk eléjük példaképül Jézust, mint a szeretet és önzetlenség apostolát, Istent, mint szerető mennyei Atyát, kitől minden ajándékunk származik. Szeretet élteti és tartja fenn a világot s ha e szavak mélységét megértjük, belátjuk, hogy ez alól különösképpen az iskola sem kivétel. S ha Isten szeretete mindenütt érvényesül és mindent betölt, legyen hát hajléka a mi iskolánknak is. Levegője pedig a szeretet, a mindennek tartalmat adó erő, mely nélkül csüggedés venne erőt rajtunk és az iskola sivár pusztaság lenne. Az iskola ezer és ezer alkalmat ad a tanítónak a szeretet gyakorlására. Hogy ezt hogyan tegye, a szív mondja meg neki, melynek szavára hallgasson. Nevelje tanítványait hazaszeretetre is, hogy ne csak mondják, hanem érezzék is, hogy ez az a föld, melyen kívül nincs számukra hely. Jótékonyságra is adjunk alkalmat, ne csak beszélgessünk az iskolában a szegényekről, hanem segítsük is az arra rászorulókat. Minden tantárgy nevelő és fegyelmező erővel bir, ha azt a szeretet szolgálatába állítják. Még az írás és olvasás tanítása is, ha a betűket megszemélyesítve tanítjuk. Ugyanúgy a számtan és természettudományok is. A történelem dicső tettei mind jellemn velő hatásúak. Jézus példabeszédei nagy befolyást gyakorolnak a gyermekek jellemére. A tanító töltse a gyermekek között minden szabad idejét. Figyelje, irányítsa őket. Az iskolai munkát váltsa fel a vidám pihenés. Munka közben figyelje, nem fáradtak-e már tanítványai ? Ha ezt észrevette, tarkítsa kis vidám és tanulságos történetekkel előadásait. Jutalma a gyermeki nevetés és hála lesz; ezzel munkájának végcélját már meg is közelítette. Ha szeretettel járunk el munkánkban és folyton a fejlődésre törekedünk, akkor már megközelítettük a tökéletes tanítót és sok olvan gyermeket adtunk vissza a társadalomnak, aki a szeretet melege nélkül talán iskola-kerülő bűnöző lett volna. De megakadályoztuk a durva, elégedetlen, rosszindutatú gyermektipus kifejlődését is.
