Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Megjegyzések
60 hervatag koszorú megváltás címén 100 és 1000 pengőket ajánlanának fel jótékony célra. Miután a magyarérzelemnek a név is kifejezője, a Szent István jubileumi évben, sőt a várható nagy idegenforgalomra tekintettel már most nagyobb mozgalmat kellene indítani a névmagyarosításnak. Ha már mi lagymatagok nem is, legalább az idegenek meg ne botránkozzanak a sok idegen hangzású néven 1 .. . Mert ne higyjük el, hogy a mi minden-mindegy türelmünk pl. az elcsatolt területeken jó példaadással szolgál. Ott tovább folytatják a névelemezést, az ős magyar iskolák bezárását, magyarok földjeinek elkobzását. Ennél már rosszabb sorsunk nem is lehet 1 . . . Csak legalább felényire volnánk oly soviniszták, mint más nemzetek 1. .. Egyik magyar jövőért aggódó barátom azt mondotta, ha végig tekint a főváros és vidéki városaink kereskedőinek és iparosainak nevein és cégtábláin, szinte kétségbe kell esnie s nem tud bemenni abba az üzletbe, melynek tulajdonosa a nevét még mindig nem magyarosította meg. Tudom, hogy az idegen hangzású nevek viselőiben is jó magyar szív dobog, éppen azért, miért ne lehetne a Weisz, Fehér, a Schvarz, Fekete, a Hirschfeld, Hires, a Fein, Finom, a Klein, Kiss, a Steiner, Szerémi, a Hoffmann, Homonnay, a Rőderer, Rédey, az Eckhart, Egry, vagy Erdélyi?... Különösen új épületbe költözéskor, új üzlet nyitásakor, új cégtáblák kitevésekor miért ne lehetne derék, hazafias kereskedőknek is, idegen hangzású neveket önként, szívesen és jószándékkal magyarral kicserélni!... Csodálom, hogy a magyar államvasúti igazgatóság megengedi, hogy a vasútállomások feltűnő helyein, kijáratain, a hirdető oszlopokon, állomás épületein idegen hangzású nevek éktelenítik el az állomások magyar feliratát. A magyarosított neveket kitüntető jutalomképpen, ingyen kellene a magyar kormánynak, illetve a polgármesternek, járási főszolgabírónak ajándékozni az arra érdemeseknek. A magyarságot nem erősítik, sőt erkölcsileg gyengítik és lezül- lesztik a léha, botrányos filmek, kabaré és színdarabok előadása és kiteregetése. Egyik lapban olvastam Dr. K. J. kritikáját a színházban napirenden levő „Asszonyok“ c. színdarabról (idegenből fordítás) melyre a kritikus azt jegyzi meg: „Szemét, pocsolya, fertő!“ Vigyázzunk a komoly jubileumi évben keresztyén jóhírnevünkre ! . . . Itt kellene különösen a keresztyén egyházfőknek, felekezeleknek összefogni és erejüket a magyarság jobb jövőjéért megmutatni. Fontiek megszívlelése esetén haladhatunk csak az erős magyarság felé s a fönti alkotások megvalósítása lesz igazán méltó az államalkotó és evangéliomi krisztusi hitterjesztő, nagy magyar király, Szent István emlékéhez. Tanítótestvér, érzed-e azok fájdalmát, akiknek egészsége temiattad rongálódott meg a lövészárkok mélyén és a szibériai jeges pokolban ? Dolgozz a Gyógyházért!
