Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Ludván Sándor: Adósság
5 csődbejutott iiberalis-racionalizmus még ki nem tisztázott hagyatéka volna, amiből a lélek kikülönülni vágyódik, hogy hitet, tudást elkülönítve élesen jelölhesse a nevelhetőség útját. Hiszen világnézetet is csupán hivő lelkűnkön át nyerhetünk, amidőn az ész korlátain túl feltárul az örökkévalóság. Az ész csupán a tudományos feltevések tisztátalan fantáziájával tud világnézetet adni. A lélek által Krisztus — az ész által a Sátán hadakozik — életre-halálra ! Figyeljük meg a kis gyermeket, milyen szépen megérti és természetesnek találja ezt! Csak a felnőttek liberal-racionalista tábora nem akar erről tudni a vulkanikus mában sem. Sőt észöklével arcába vág Krisztusnak. Nevetséges emberféreg mivoltában teljesen ki akarja szorítani a lelkiség álláspontját tudományos, társadalmi, világnézeti, politikai térről egyaránt. S ebben a kérdésben az a katasztrófa éri a racionalizmust, illetve annak talaján tengődő liberal-demokrata alakulatokat s azoknak szellemi életét, oktatás-nevelés problémáit, hogy kénytelenek a velük mégis csak más alapon, bomlási fokon álló materialista, kommunisia államalakulatokkal egy gyékényen árulni. Egészen új, ideológiai alakulatok a materialista rothasztás elleni élet-halálharcban létrejött, nemzeti fajiság alapján újjászületett államok. Ezeknek eszme- tömkelege természetesen a még működő lélekvulkanizmus kialakulatlanságát mutatja. Ki mondhatná meg, hegy ez a vulkanizmus, amely keleten, nyugaton szemünk előtt pokoli erővel tombol, még mekkora emberi létterületeket ragad magával, formál át, szül újjá ; — egyedül az Élet Ura, akié a hatalom élők és holtak felett. Legfeljebb a pozitív lelkű ember Krisztusra hagyatkozva látja biztosítva létét, hiszen övé az Üt, Igazság és az Elet. Az Atya az 0 kezébe adott mindent. Ján. 3 : 35. A lelkiség apostolai nem tagadják az emberi ész fontosságát, jogát, szerepkörét, de az ész apostolai ki akarják pusztítani a lelkiséget, hogy a chaotikus tervszerűtlenség tehetetlenségébe zuhanva, sátáni romboló erők vegyék át tőlük a hatalmat. Mikor ezt a lélek-ész problémát mi, pedagógusok, is könyörtelenül életre-halálra rendeztük, s mint a misszió nagy munkása, néhai Gáncs Aladár mondaná, „áldott senkik, semmik“ lettünk a lélek által, lépjünk be a gyermekszövetség missziói órájára s az evangélikus iskola tantermébe. Egy hasonlat jut eszembe, a fizikából veszem : a Faraday-féle erőtér. Valamely mágneses vagy elektromos erőforrás gerjeszti. Benne a sugárzás titokzatos, csodálatos tüneményei játszódnak le. Ilyen Krisztus-féle, nem akar profán lenni szavam, lélek-erőtérnek képzelem én a gyermekszövetséget, sőt magát az iskolát is, ahol ebben az áldott feszültségben szintén csudálatos, titkos jelenségek játszódnak le. Tanítói-gyermeki lélek között bizony sokszor tudat alatt is megszületnek a nevelői vonatkozások. Titkos lélekrádió lép összeköttetésbe az örök erőcentrummal, Istennel. Hiszen misszionált a tanítói lélek, közvetítő, nem ő nevel, hanem akinek a nevében összegyűltek. Azt hiszem az ilyen „erőtér“ tanítója önkéntelenül is megtalálja az említett, széthulló tanítási, nevelési problémák központi kohézióját. De az ilyen erőtér valódi munkaiskola is. mert ahol belső erő munkál, ott természetesen a földön járó észbeli, gyakorlati munkafolyamatok is rendben vannak. Az ilyen
