Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Hírek - Kántori rovat
375 egységes jelleget adtak. Nem óhajtok elmerülni a kérdés történeti részletezésében, hanem csupán a legújabb kor álláspontját fogom vázlatosan ismertetni. Az orgonaépítés klasszikus korszaka : a barokk szellemű irány után a zenei hangzás-ideál lassanként egy időre elfordult az orgona saját hangszíneitől, és azt kezdte kívánni az orgonától, hogy a különféle hangszerek együttesének: a zenekarnak egyes hangszíneit, valamint dinamikáját szinte a csalódásig híven tudja utánozni. Ilyen utánzó hangszerré vált az orgona a 19. század végére, sőt ez a korszak átnyúlt a mi századunkba is. Az orgonát ebből a sivár helyzetéből előbb az elzászi orgonareform-mozgalom (élén dr. Schweitzer Alberttel), újabban pedig (az 1920-as évek eleje óta) a német „Orgelbewegung“ hívei igyekeznek kiemelni. Mik azok a vezérgondolatok, amelyeket ez a megújhodási mozgalom létrehozott? Néhányat kiragadok közülök. 1. Visszatérés az orgona saját hangjához, tehát szembefordulás a zenekart utánzó, romantikus orgonával. Ennek az útja : felkeresni azokat a sípméreteket (menzurákat), amelyeket az orgonaépítők mindaddig normák gyanánt követtek, míg csak be nem állott a hanyatlás kora. Erre vonatkozólag biztos támpontokul szolgáltak részben régibb elméleti írások, részben pedig a 18. század közepe előtt épült és máig fennmaradt orgonák. 2. Ugyancsak ezek alapján visszatérés a felhangsor minél változatosabb kiépítéséhez (aránylag csekély számú 8’ játék mellett 4’, 2 2/s’, 2’, 1 3/&\ 1 Vb’-, 1’, stb. játékok), ellentétben a romantikus orgonák kevés változatosságot nyújtó elrendezésével, melyben túltengenék a 8’ játékok. 3. A nyelvsípok tekintetében a zenekarszerű, kissé nyersen intonált trombiták és harsonák helyett visszatérés ezen játékok finomabb és világosabb intonálásához, valamint elhanyagolt régi nyelvjáték-típusok felelevenítéséhez. 4. A szűk menzurájú, vonós jellegű sípsorok iránti bizalom csökkenése, minthogy ezek sem polifónikus tételek, sem szólószerű dallamok előadására nem túlságosan alkalmasak, magasabb hangf < 1 \ i < < 1 pedig más sípsorok hangjával nehezen összeolvadó han íh i í e Az új szellem térhódítása nem egyszer nagy akadályokba ütközött, mert a legtöbb templomban a 19. század fellendült orgonagyártási tevékenységének a termékei állottak, amiket újabb hangszerrel kicserélni nagy anyagi áldozatot jelentett volna. A mozgalom hívei tehát sokszor beérték azzal, hogy új orgona felállítása helyett a régi átépítését szorgalmazták. A romantikus orgonatipussal való szembefordulás nem csupán a sípok méretezésének, anyagának és elrendezésének a kérdéseire terjedt ki, hanem egyéb, orgonálástechnikai vonatkozású kérdésekre is. Sok mindent, amit néhány évtizeddel ezelőtt még mint nagyszerű technikai vívmányt tisztelt az orgonaépítő és az orgonás : az új mozgalom hívei már erős kritikával fogadnak. A játszóasztal berendezését az egyszerűség és áttekinthetőség elve alapján mentesíteni akarják sok felesleges mechanizmustól. A túltengő gépszerűség: tehát a pneumatikus, elektromos és egyéb efféle összekötőszerkezeteknek megingott a feltétlen hitele, és ma újból a tisztán mechanikus traktura sok orgonaépítőnek az ideálja, mégpedig nem puszta régieskedésből,
