Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
360 Ennek kapcsán rá kell mutatnom arra is, hogy a Gyógyház. ügyében bizonyos ellanyhulás válik érezhetővé. Elnöki jelentésem nem arra való, hogy részletesen kitérjek sok mindenfélére, ami ezzel a kérdéssel összefügg. Röviden csak ennyit: A legnagyobb hálával és kettőzött elismeréssel adózunk azoknak a megértő bajtársainknak, akik, bár távolabb esnek, mégis szívükön hordozzák ennek a sokra- hívatott közjóléti intézménynek a sorsát és sokat tesznek, agitálnak. Nem haragszunk legkevésbbé sem azokra a bajtársainkra, akik távol tartják magukat, akár anyagi erőtlenség, akár más okok miatt. De ugyanekkor igaz, mélységes szomorúsággal tölt el bennünket, hogy vannak olyan kartársaink, akik lelkesen agitálnak: ellene. Tehát nem elégszenek meg azzal, hogy maguk semmit sem adnak, avagy nyújtanak, hanem direkt ráfekszenek azokra, akik ez ügyben valamit tenni, szólni merészelnek. Ezt menteni, megérteni nem lehet. Hát kérdem : baj az, ha valaki valamit akar és ezzel senkinek sem ért, de mindenkinek csak használhat? Ugyebár nem. Ezt nem érdemelte ki senki sem, de legkevésbbé azok nem, akik ennek a nemes eszmének az elindítói voltak és akik ez eszme megvalósítása érdekében magukat igába fogták a tanítói közösség javára. Nagyon szépen kérjük az illetőket, akiket nem óhajtunk így nyilvánosan pellengérre állítani, mert ez ellenkezik a tanítótestvéri szeretet szellemével és eddig követett célkitűzésünkkel, ne agitáljanak a Gyógyház ellen. Ne bántsák azokat, akik érte lelkesednek, tesznek és adnak. Hiszen számtalanszor ismételjük : senkit sem lehet erre az útra rákényszeríteni, nem is óhajtunk. Még csak erkölcsi kényszert sem alkalmazunk. De bocsánat, ne fogjuk le a kezét annak, aki adni vagy dolgozni akar a maga szent meggyőződése szerint. A kérdés megvilágítása céljából megemlítem, hogy a nyáron megbeszélést folytattunk és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a Gyógyház ügye megvalósítható, ha megvan a szükséges áldozat- készség és megértés. Megvalósítása pedig feltétlenül szükséges. Amennyiben sietünk, megfelelő áron megfelelő helyen telket vehetünk. Ha nem sietünk, a nagy fellendülés folytán meginduló drágaság hó módjára olvasztja anyagi lehetőségeinket. Fontos volna tehát, hogy a jegyzések pontosan befizettessenek, hogy legalább a helyet tudjuk egyelőre biztosítani. A többi majd könnyebben és gyorsabban megy. Csak legyen már egyszer látható elindulás. Gaál Sándor és Szakály Dezsőnek pedig és Tóth Dénesnek (Szerk.), akik ez ügyben igen sokat áldoznak anyagilag, szellemileg, erkölcsileg egyaránt, fejezzük ki ezúton is hálás köszönelünket. A jó Isten koronázza áldással minden szent igyekezetüket. Az evangélikus tanítóság mindig lelkes közkatonája volt a magyar tanítói közösségnek. Mint ilyen, rendületlen híve volt és marad a Magyar Tanítóegyesületek Egyetemes Szövetségének, mert hiszen tudja, hogy ezen alakulattal áll vagy bukik minden anyagi, erkölcsi értéke. Minden anyagi, erkölcsi és szellemi vívmány, mely a magyar tanítóság ölébe hullt az utolsó évek során, egyedül a Szövetség kitartó munkájának köszönhető. Hogy ma rendezett tanítói fizetések vannak, hogy vannak egyáltalában bizonyos, tanítói kedvezmények, stb. ez mind a Szövetség kitartó, szívós munkájának a
