Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
353 Zalai: Szász András mencshelyi: „Mencshely monográfiája.“ Győri: Kiss Lajos győrújfalui: „A szülői értekezletekről.“ Sallér Sándor lébényi: „Honvédségünk fejlődése a honfoglalástól napjainkig.“ Gyakorlati tanítás. Tolna—Baranya—Somogyi: Kovács Dezső váraljai: „A tanítási fokozatok fejlődése és fontossága.“ Schrantz Ottó bonyhádi: A mese szerepe a népiskolai oktatásban.“ Vitéz Nagy István sárszentlőrinci: „Evangélikus Népiskoláink aktuális kérdései.“ Egyházkerületünk tanítósága ezeken kívül nagy szerepet vitt még a különféle más tanító alakulatok és pedagógiai szemináriumok keretében szakelőadásokkal és gyakorlati tanításokkal. Hetyey Pál nemesládonyi kartársunk a Soproni Alsó Egyesület gyűlésén részletesen ismertette az új egyházi törvényeknek a tanítóságra vonatkozó részeit. 11. Szakkérdések. Régi óhaja ment teljesedésbe a magyar tanítóságnak az akadémiai tanítóképzés életbeléptetésével. A tapasztalat igazolni fogja a magyar tanítóság önzetlenségét, amikor állandóan napirenden tartotta ezt a kérdést, mert nagyon jól tudta, hogy a mai világversenyben csak az a nemzet maradhat meg és lehet győztes, melynek képzett polgárai vannak. Nem beszélhetünk joggal kulturfölényről, amikor tanítóképzésünk elavult. A legnagyobb hála és elismerés hangján kell szólanunk ez alkalommal is dr. Hóman Bálint kiválóan képzett, nagytudású és a tanítóságnak megértő jóbarátjáról, volt kultuszminiszterünkről és annak pompás munkatársairól. Joggal reméljük, hogy ennek legközelebbi folytatása a nyolcosztályos népiskolának tényleges megvalósítása lesz, mert csak akkor beszélhetünk igazán kultúrfölényről 1 Ügy tudjuk, hogy nem dőlt el véglegesen az sem, hogy a két evangélikus akadémia milyen legyen : kettő férfi, avagy egy férfi és egy nőtanító képző akadémia. Akik minden tekintetben egyetemes egyházi érdekeket tartunk szem előtt, azt valljuk, ha három akadémiánk nem lehet, úgy feltétlenül két férfitanító akadémiára van szükség. Egyetemes egyházunk főleg férfitanerőket alkalmaz, a jövőben ez belmissziói és egyéb okok miatt még fokozpttabb mértékben válik szükségessé. Különösen pedig faluhelyen. így annyi férfitanerőre van szükség, hogy egy akadémia a tapasztalat szerint nem elégítheti ki a közegyház szükségletét. Az állami akadémiákról is kerülhetnek evangélikus vallású tanítók. Mi mégis elsősorban azokban bízunk, akik nálunk, evangélikus intézetünkben nevelkedtek- Ezekről feltétlenül meg lehetünk győződve, hogy minden más hatástól menten, tiszta evangélikus szellemben nevelkedtek. A férfitanerő, nél ez azért is végtelenül fontos, mert hiszen ahárhány esetben nemcsak hittantanító, hanem igehirdető is lesz, mint lévita és kántortanító. Tolnában a lévita-tanító vasárnaponként éppen úgy hirdeti az Isten igéjét, mint a lelkipásztor az anyagyülekezetben. Ezt száz százalék erejéig csak az evangélikus akadémián végzett tanerőtől várhatjuk. Az egyházközségben a főszerepet elsősorban a férfitanító képviseli. Ha kénytelenek leszünk állami akadémiákon végzett nőtanerőket alkalmazni, ez is baj, nem olyan nagy baj azonban, hogy
