Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Szabolcska Mihály: Magyar tanító
330 Magyar tanító.* Irta : Szabolcska Mihály. Vándorbottal, vidáman dalolva, Poros úton, apostolok lován Az új tanító elindult az őrsre És hogy elérje, lépdelt szaporán. A Szentlélek tüze hevítette, Felébólíntott útszéli virág. Valahol egy kislány álmokat szőtt. Fénylett előtte az egész világ. S várt reá már az öreg teremben Szuette padban száz kicsiny gyerek És kezdődött nehéz, hősi munka, Sok csillogó szem mind reá meredt. Évek suhantak tűnt évek során És folyt a munka, áldott magvetés. Meleg családi fészek is megépült Gyönyörű volt az iga, nem nehéz. És az édes teherhordozásban Sebes szárnyakon az idő oson. Fáradt, öreg, szelíd oktató úr Múlton mered már az ámbítuson. És elvonult nyugalomba csöndben, Mint névtelen hős, pihenőre tér. Márványtáblába nem vésik nevét S nem koszorúzza homlokát babér. Csak én szegény, kóbor, kósza lantos Zengem dalomban : szívünk nem feled Tanítóink emléke él, örök! Magyar tanító, áldott a neved! Az erdélyi „Evangélikus Élet“-ből.
