Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Vida Béla: A tanító a gyülekezet életében
306 tanítói munka teljesen lefoglalja még azt a kis szabad időnket is, ami eddig volt. Ez lehet panasz, lehet kifogás, de nem lehet egy tanítói lélek igazi megnyilatkozása. Folytatom az apostol szavait r „Akár szolgálat a szolgálatban, akár tanító a tanításban, akár intő az intésben, az adakozó szelídségben, az elöljáró szorgalmatosság- gal, a könyörülő vidámsággal mívelje.“ Bizony ha elöljárók vagyunk, mindenben elől kell járnunk. A megbocsátásban, a könyörületben. Előfordul igen sokszor, a tanító szolgálati ideje alatt, hogy aki ma a legnagyobb ellensége, rövid idő múlva kérni megy hozzá és segítenie is kell, ha módjában áll. A könyörületben vidámságot vár tőlünk az apostol, mert ha nem jókedvvel segítünk, inkább ne is segítsünk. Régi igazság az, hogy a közért dolgozó ember minden gáncsoskodásnak ki van téve, aki ebbe belenyugodni és ezen magát túltenni nem tudja, az legjobban teszi, ha el sem indul ezen a pályán. Aki nem tud beleilleszkedni a falu emberének gondolatvilágába, az ne menjen oda. A falut, annak kérges kezű lakóit szeretni kell a falu tanítójának : „A szeretet képmutatás nélkül való legyen.“ (Róm. lev. 12. 9. vers.) „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.“ (Róm. lev. 12. 10. vers.) Az írás szavai nekünk szólnak. A tanító a falu első emberei, vezetői közé tartozik. Sok fiatal kolléga ennek tudatában, szinte mindenkitől elvárja azt, hogy minden helyzetben őt köszöntse először mindenki. Sőt az elfogadásban is különbséget tesz az illető anyagi helyzete szerint. „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.“ Ha az apostolnak ezt az intelmét szószerint vesszük, ezzel elérjük azt, hogy sohasem tudunk senkit a köszöntésben megelőzni. Nincs olyan jó ember a földön, akinek ellenségei, haragosai ne lennének. Hiszen ott van előttünk Megváltónk példája. Hiába teszünk jót mindenekkel, mégis akad ember, aki a legjobb szándékú cselekedeteinket is félremagyarázza és megtámad bennünket érte. A méltatlan támadásokat vissza kell utasítani. Védekezni kell ellenük, mert hiszen sokszor egzisztenciális érdeke ez a tanítónak, de ha lehetséges, tovább ne menjen. Megint csak az apostol szavait idézem : „Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljelek. Magatokért bosszút ne álljatok, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg,van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.“ Ezt mondja az Ur. Így kellene cselekednie minden embernek, csak az a baj, hogy mindenki a másiktól várja, hogy ezt cselekedje. A tanítónak mindenesetre meg kell szívlelnie ezt az intelmet, ha boldogulni és eredményes munkát akar végezni gyülekezetében. Még az ifjúsági munkáról kell néhány szót szólnom. A tanító feltétlenül vezető szerepet vigyen ebben a munkában is. Szakítania kell drága idejéből erre a célra is hetenként néhány órát. Mindenesetre megkönnyíti itt a dolgát, ha megfelelő ifjúsági vezető áll munkatársként mellette. Ha ilyen nincs, nevelnie kell a tanítónak. Csak azt akarom leszögezni az ifjúsági munkával kapcsolatban : olyanok lesznek a gyülekezet tagjai, amilyenekké az ifjúsági munka folyamán a tanító neveli őket. Az ifjúsággal intenziven foglalkozó
