Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Könyvismertetés

34

— Inkább segítenétek!

Elhajigált söröskapszulákat gyűjtött.

Osszenéztünk.

Láttuk, szegény tényleg zavart.

De azért megtettük a kedvét.

A barakkban egész nap nem láttuk. Kis műhelyében kalapál- gatott reggeltől késő estig.

Másnap zörgő papíroszacskóval hóna alatt, indult a hetivásár felé. Istenfélő, alázatoslelkű muzsikok egy-kettőre körülállták s hajlongtak előtte levett sapkával.

Nem mertünk szeme elé kerülni! Az egyik távozó muzsikot vallattuk ki inkább.

Kis domborművet vett elő zsebéből. Söröskapszulákból markánsan kivert, csillogó Krisztusfejet. Ott vette nála néhány kopekon.

Majd elszédültünk a csodálkozástól. Gyönyörű volt!

Estére nagy szatyor kenyérrel tért haza, s odalökte fogoly társai elé:

— Nesztek!

— Testvér, hallod ? — Kenyeret vett a kis Krisztusfejek árán. Éhező fogolytársainak: kenyeret. Isten testét: kenyeret!

Soha úgy el nem szégyeltem még magam ember előtt! De szenvedő, nagy, odaadó művészlelke, áldozatos szíve meghozta ismét emberekbe vetett hitemet.

Visszaadta önbizalmunkat.

Azóta, ha kenyeret látok, mindig eszembe jut.

Átborzongott. ..

Éreztem : megcsapta lelkét végtelenbefutó, őspihent rónák, szibériai hómezők jeges lehelete.

Hosszasan maga elé bámult.

— Érted, Testvér?... és mi bolondnak hittük!...

Heintz Fülöp: Népi dalgyűjtemény.

Irta : Szakály Dezső Alsóság.

Az 1925-ös Tantervhez kiadott Utasítás a népiskolai énektanítás céljául fölemlíti a magyar dal megkedvelését is. (131. oldal 1. bekezdés.) A tanítandó dalokra vonatkozólag azt mondja, hogy azok „maradandó értékűek, elsősorban a magyar népdalok jól megválogatott, művészi becsű termékei“ legyenek. (131. oldal 2. bekezdés.)

A beszéd- és értelemgyakorlatokkal kapcsolatosan is szól erről az Utasíiás, mikor a 151. oldal 1. bekezdésében ezt mondja : „A nép között élő játékokat „népdalokat“, meséket, mondókákat, szokásokat, ha azok a jó ízlésnek és a gyermek fejlettségének megfelelnek, játszassuk, „daloltassuk“ el, mondjuk el, éreztessük meg a bennük rejlő szépségeket, eredetiségeket.“

1929-ben 882-05-154/1929. VKM. r. szám alatt miniszteri rendelet jelent meg „A magyar zene védelme és ápolása“ érdekében. A rendelet többek között ezt mondja : . . . szálljon síkra a tanítóság az elhanyagolt magyar népdal érddkében, ismertesse, propagálja és szerettesse meg azt.“