Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában
az atyja ellen támadó Absolon és más ehhez hasonló épületes történetek helyett vegye az iskola példáit a mindennapi életből. Nemes emberek életéről beszéljünk és vegyük az anyagot az állatvilágból is. Milyen megható például a kisdedeit a biztos tűzhalálból kimentő gólyaanya esete stb. Hát ezt amúgy is cselekszi az iskola. Nem tudom azonban megérteni, miért ne legyen jó az, ha a tökéletességnek eszményképét állítjuk a gyermek szeme elé ? Volt már valamikor ember, akit vele egy rangsorba helyezhetnénk, aki őt megközelítené, hozzá hasonló lett volna ? Nem a szeretetnek mindenhatósága nyilatkozik meg a Megváltóban ? Volt-e valamikor is ember, aki embertársait jobban szerette, azoknak őszintébben megbocsátani és ezen isteni tulajdonságainál fogva a világbékét odaadóbban szolgálta volna, mint a kimeríthetetlen szeretetnek ez az örökké sugárzó Napja ? A vallásoktatás ellenzői azt is mondják, hogy annak azért sincs helye az iskolában, mert csak szurogátum, nem számol a korszellemmel, kísérteties homályba burkolózik, be nem bizonyítható tanokat tanít, melyek a tudománnyal éles ellentétben állanak. Tegyük fel, hogy egyes dolgokat nem lehet bebizonyítani, de kinek vannak például csalhatatlan bizonyítékai arra nézve, hogy a darvinizmus, a fejlődéstan nem egyéb merő hipotézisnél ? Miért kellene tehát azért, ami nem általános igazság, amit bizonyítani nem lehet, feláldozni azt, ami kincse szivünknek és lelki életünknek egyúttal teljessége is ? Nem, addig, még póteszközül jobbat nem ajánlhatunk, rendületlenül ragaszkodunk vallásosságunkhoz és azt drága örökségként utódainkra hagyjuk 1 A szeretetnélküli, egyoldalú, önző gazdasági alapon nyugvó irányzat követőinek talán kisebb-nagyobb előnyöket nyújthat, de hogy ez örök időkre a világbékét is biztosítaná, azt állítani igen, de bizonyítani nem lehet. Akik ezt állítják, azok a valósággal nincsenek kapcsolatban. Az önösnek gondolt tömegakarat megöli az erőt és a gyűlölt kommunizmushoz vezet. Ennek elriasztó véres példáit bőségesen szolgálja az orosz és spanyol emberirtó szovjetrendszer. Iszonyodva látjuk, miként áldozza fel hekatombáit a drága emberéleteknek és miként mérgezi meg a világ légkörét erkölcstelen miaz- mákkal és miként pusztítja el nevetve azt, amit már csak sírva lehet újra felépíteni. Ez a rendszer a szenvedések kiapadhatatlan forrásává lesz, teljes erkölcsi züllést és az emberiség pusztulását idézi elő. Az iskola célkitűzése nem lehet tehát csak egyoldalú, tudományos képzés. Nem ! Feladata sokkal magasztosabb, mert a gyermekek kedélyét kell káros hatások ellen óvnia. Szervezetében pedig határozott erkölcsi alapelveknek kell érvényesülniük, mert csak akkor lehet a gyermeklelkeket az igazi emberszeretet és emberiség követelményeinek megfelelően nevelni és megnemesíteni. Nem magason keringő saskeselyűket, melyek vérszomjas ingerüktől hajtva csapnak le áldozataikra, hanem nemesen érző, erkölcsi lényeket akarunk nevelni. Az iskola szabad, önérzetes, nem alázatos, hanem olyan embereket neveljen, akik nem fogadnak el semmiféle rójuk erőszakolt
