Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 8-9. szám - Krug Lajos: A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában

292

A vallásoktatás a világnézetek ütközőpontjában.

Irta: Krug Lajos.

A világháború után a kimerült emberiség a művelődés értékeit akarta átmenteni, új gazdasági, politikai és erkölcsi alapokon nyugvó új világot akart teremteni és ebben az átalakító, teremtő munkában természetesen az iskolának is szánt fontos szerepet. A „vértelen forradalom“, az „őszi rózsás“ parancsuralom mámora után, amikor a honvédelmi miniszter „már nem akart katonát látni“, a „Tanács- köztársaság“ kormánya kijelentette, hogy az egyházat az államtól elválasztja. Megdöbbenéssel fogadtuk eleinte a szárnyra kelt hírt, de hamarosan meg is nyugodtunk, mert úgy gondoltuk, hogy nekünk, protestánsoknak, nincs okunk tartani attól, hogy a vörös kormánynak ez a lépése egyházunkat károsíthatná. Úgy okoskodtunk : ha nincs államvallás, akkor elnyomott vallás sincsen. Ha egyik vallásnak sincs vezető szerepe, akkor a mi egyházunk helyzete sem lehet alárendelt. Ha az államhatalom minden felekezetnek egyenlő mértékkel osztja a szabadságot és jogait, akkor egyházunk további fejlődésének mi sem állhat útjában. Az egyházi javak elkülönítése nekünk nem okozhat gondokat, hiszen nincsen, amit elvehetnének tőlünk. Mi csak nyerhetnénk, mert a nekünk járó részesedésből megkapnék mindazokat az eszközöket, melyekkel mindazt pótolhatnánk, amivel háztartásunkban elmaradtunk. így okoskodtunk: nekünk csak még bensőbb, még kiépítettebb, még tökéletesebb lelki életre kell törekednünk, és követnünk kell Luther tanítását megingathatatlan kitartással és akarattal, s akkor egyházunk, pillérei diadalmasan dacolnak majd bárhonnan jövő viharral is. Építő munkásokban szünetet ne tartsunk, mert a megállás visszaesést jelent. Az elvesztett területeket vissza kell hódítanunk, a megingott hitet alá kell támasztanunk, a kételkedőkbe bizalmat ojtanunk és fel is kell magunkat vérteznünk a hitvallók semmitől vissza nem rettenő bátorságával.

Amodern gondolkodók hamis következtetéseikkel csak a gyenge lelkűeket téveszthetik meg. Ezeknek be kell bizonyítanunk, hogy hiszékenységüknek estek áldozatul és nem igaz, hogy a világégésért csak az egyházat terheli a felelősség, hogy csődöt mondott az egyház és nem tudta betölteni a hivatását.

A hibát magunkban kell keresnünk. Nem voltunk azok, amiknek vallottuk magunkat. Egyre azt hajtogattuk sűrű melldöngetéssel, hogy keresztyének vagyunk és nem voltunk mások, mint vérszomjas pogá- nyok. Templomba jártunk, hogy ott lássanak bennünket, de nem a szívünk vonzott oda. Rajtunk minden csak álarc és látszat volt. Emberszeretetről beszéltünk és tele voltunk kapzsisággal, nyereség- vággyal, gyűlölettel és felebarátunkat, ha önös terveinknek útját állotta, legszívesebben a vízbe fojtottuk volna. A vámhatáron túl élő. vagy máshitű embertársunkat lenéztük, nem voltunk hajlandók velünk egyértékűnek tekinteni. Mértéktelen önteltség, szinte önimádás homályosította el látóképességünket és emberségesen sehogysem tucjtunk gondolkodni, yagy érezni, Ha úgy tudtunk volna szeretni,