Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Rozsondai Károly: Nemzetnevelési feladataink
245 vára! Hogy tudott biztatni, bátorítani engem : fiatalabb tanítótestvérét ebben az irányban, aki már-már csüggedni kezdtem a közönyösség miatt! Kiszely János munkáját Országos Evangélikus Tanítóegyesületünkben folytatni lehet, de pótolni nem 1 A pálya végétért! Sokat nyerhettünk volna még tőle, de annál többet várni, mint amennyit nyertünk, szerénytelenség lett volna! Példát adott nekünk, hogyan kell pályánkat apostoli lélekkel eltölteni. Megmutatta, hogyan kell egész emberként sohasem csüggedni, mindig hittel, bizalommal dolgozni, minden ellentétet elsimítani, mindig a kiegyenlítő megoldást, a békességet keresni 1 Kiszely János élete gazdag tanítás, pályája irányt mutató fényoszlop, emléke közöttünk — sokáig fájó, de — mindig drága és soha el nem halványuló emlék. A mi búcsúüdvözletünknek ezzel az Ígérettel feligazított könnyharmatos párnáján legyen a te nyugovásod Kiszely János : pihentető csendes álom, az igazak, a megváltottak nyugodt, békés síri álma. Isten veled ! Isten veled ! Isten veled ! Nemzetnevelési feladataink*) A soproni szabadegyetemen előadta Rozsondai Károly tanítóképző-int. igazgató. (Folytatás és vége.) Erőteljesen le kell szögeznünk, hogy a nevelés nemcsak iskolai kérdés. Vegyük szemügyre az iskolában folyó nevelési munkát és ezzel kapcsolatban a műveltség fogalmát. Az iskola a nemzet életének egyik legfontosabb alkotóműhelye. Eszménye a keresztyén nemzeti társadalom kialakítása, persze elsősorban lelki értelemben. Milyen legyen ma az iskola ? Régebben szinte mesterségesen, szándékosan törekedtünk arra, hogy az iskola valami egészen más legyen, mint az élet. El akartuk zárni, — erre volt is ok —, az iskolát az élet fertőző hatásától. Azonban az iskolában nem szabad hazugságnak lennie, mert maga is társadalom, annak szerves eleme, Korniss szerint: „miniatűr társadalom.“ Az iskola nem tehető öncéllá, de célja lehet, hogy emelje a társadalmat, legyen a valóság, az igazság, az élet helye, maga is nemzeti közösség. Az iskoláink hibáit többen emlegették. Háború előtt Irme Sándor, újabban Makkai Sándor különösképpen is rendszeresen. Ezt a mérleget állítsuk fel főbb vonásaiban. Az iskola szemére vetik a következő hibákat. Nevelésünknek nem eléggé egységes a szelleme. Ezt következtetik abból a tényből is, hogy iskoláink jelleg szerint igen sokfélék, így pl. 1935—36-ban népiskoláink a következőképpen oszoltak meg: *) Kivonatos közlés; egyben Makkai Sándor: Magyar nevelés, magyar műveltség c. műve gondolatainak ismertetése is.
