Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 6. szám - Kelényi Ferenc: Ceruzavonások
215 Ceruzavonások. Irta : Kelényi Ferenc h. tanító, Budapest. Könyvespolcomon szerényen húzódik meg egy szürketáblás könyv többi társai közt. Még nemrégen belőle tanultam a pedagógia történetét. Nem veszem elő. Nem törlőm le róla az idő finom porát. Nem, mintha örülnék, hogy búcsút mondhattam neki. De, amelyik lapjára gondolok, ahhoz nem szükséges a könyv átböngészése. így is élénken, él emlékezetemben. . .. Mindent másokért, semmit önmagáért. Áldás nevére ! Pestalozzi sírkőfeliratának utolsó sora jut eszembe. Szónokok ajkáról, újságok, könyvek lapjairól szinte naponként hangzanak felénk a már-már frázisokká silányított mondatok: Rohanó időket élünk. Világnézeti harcok dúlnak körülöttünk ... Itt következik még néhány mondat. Aztán két ellentétes vélemény hangjai csendülnek meg. Úszni kell az árral 1.. . A másik tábor hangja halkabb, mert kevesebben vannak. A reális élet tényeit mérlegelve, eszményi célok felé, egyenes úton előre ! Az élni- és érvényesülni-akarás ösztöne, mely ott szunnyad minden ember lelkében, heves tusára készteti az élettel a mai embert. Emitt az állásokért törtetnek, küzdenek, ha kell, könyökkel, ököllel. Amott meg lázas igyekezettel keresik családok jobb jövőjének lehetőségeit. Hogy a kicsinyes anyagi gondok ne gátolják a kötelesség pontos teljesítését. Ha ezek általánosan jellemzők a mai ember életére, akkor hogyne nyilatkoznának meg a tanítótársadalom sorsában is. Hiszen talán egyetlen más hivatás-ág sem nélkülözhette oly sokáig munkájának kellő, helyes megítélését és jutalmazását, mint a tanítói. Éppen ezért különös talán, hogy most Pestalozziról, az önzetlen munka füzében elsorvadt pedagógusról hallunk. Nem vagyunk tekintélyrombolók, ha azt mondjuk, hogy bizonyára akadtak a régebbi tanító-nemzedék soraiban is olyanok, akiket az aránylag gyors elhelyezkedés lehetősége csábított a tanítói pályára. A valóság helyes meglátása alapján észre kell vennünk, hogy ma még sokkal többen vannak ilyenek. Pedig elsősorban a hivatástudat és az ebből kivirágzó hivatásszeretet az, amely a munka sikerét biztosíthatja. Az igazi pedagógust elsősorban a hivatásszeretet hívja a tanítói pályára. Ez adja meg az ember lelkének a jólvégzett munka fölötti örömet, lelki harmóniát, mely föléi sok-sok jutalommal és igen sok elismeréssel. Hej, a régi jó világban minden másképp volt! Nem kellett akkor tanmenet; híre-hamva sem volt vázlatnak, meg egyéb — csak a tanítót nyúzó — irka-firkáknak — hangzik gyakran. Tagadhatatlanul, sok komoly, megfontolásra méltó körülmény figyelembevételére volna szükség a tanító további túlterhelésénél. De nézzünk kissé jobban vissza a múltba. Akadt egy jámbor rajongó, aki meg volt győződve, hogy ha megfelelő életkörülményeket tud biztosítani egy utcagyerekekből összeverődött gyermeksereg számára, akkor biztos a siker. Akkor tovább tudja őket vezetni a saját leikéből kitermelt tanítói és nevelői
