Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 6. szám - Tantó István: A rendszeres jellemképzés Istenhez vezető útja

nevelés végzésére. Itt nagy igazságokra jövünk rá. Én úgy vélem, hogy általában a tanítás és tanulással járó gyönyörűség érzése hiányzik nevelésünkből, ami a jövőre szinte végzetesen kiható körülmény. Mert valljuk be őszintén, sokszor művészi eljárás nélkül is tudunk a tanításban eredményt elérni. Tanítunk talán sokszor anélkül, hogy a lelki gyönyörködés a szellemi alkotó tevékenységből származó öröm velejárója lenne munkánknak. Lehet, hogy jó iskolánk művészi munka nélkül is, mert a gyermekkoponyák mégis csak felfogják a tanítást. így azonban nem tesszük megszokott lelkiállapotává a gyermeknek a tanítás tanulással járó lelkigyönyörűség érzelmét, ami pedig az iskolából kikerült egyéneknél az iskolánkívüli életben az önművelődésnek, a mástól mindig tanulni vágyásnak legbiztosabb alapja, serkentője. Ennél több : az iskolából hozott lelki gyönyörűség érzésével visszagondolni az iskolára : jelenti a tanító és iskola munkájának művészi értékelését, megbecsülését, sőt a szívek háláját nemcsak a tanító és iskola iránt, hanem a mindenek adója : Isten iránt.

Hiányzanak tehát a nevelés dicsőségét bizonyító érzelmek az emberekből, amelyek jó irányba vinnék a cselekedeteket. Viszont e hiányt rossz érzelmek tölthetik ki, s az élet azt el is végzi. Pedig milyen egyszerű az a lélektani megállapítás, hogy az érzelmek sokkal inkább hatnak a képzeletre, mint a képzeletek az érzelmekre. Hogy az ember nem azt tes?i elsősorban, amit az ész diktál, hanem amit jelleme, szokása, érzelme diktál. Tehát nagyon világosan, gyermekies nyelven, színesen, sok hasonlat alátámasztásával és sok szeretetet, tanulásban való segítést meg- éreztetően kell tanítani. Én a gyermekért, velem együtt pedig a gyermek töpreng, hogy csak hát sikerüljön megértenünk a felfogni valót. A végén együtt örülünk, ha sikerült. Ez a felfogás kívánja azt is, hogy a gyermek minél többször adhasson számot arról, amit tud, mert ez neki szellemi öröm. És ide nem a leckefelmondások kellenek. Abba nem lehet belevinni az önálló alkotás érzését. Erre való a „Tükör-füzet“ második fele, melynek első mondatául ezt írtuk : már ezt is tudom. (Célzatos, szuggeráló erejű mondat.) A saját kezével írt és az ő nyelvezetéhez jobban alkalmazott mondatot inkább magáénak vallja. Nem nagy eset ám ez, egy- egy tárgynál a mindig tudnivaló és nagyobb érdeklődést magukban hordozó mondanivalók 1 — 1 mondata kerül ide. Mikor? Az illető tárgy tanítása után, vagy máskor, mint csendesfoglalkozás. Természetesen a margóra kiírni egy-egy szóval, hogy melyik tárgyhoz tartozik. Pl. egy ilyen mondat a nyelvi magyarázat köréből : az ige sok gondot okoz nekünk, de az írása akkor sikerül legjobban, ha vigyázunk arra, hogy az igetörzs bent legyen. Azután jön esetleg a jelvény és a rag. (A jelvény esetleg segítséghang.) Egymáson is jobban tudnak gyakorlatilag ilyen mondatokkal segíteni a gyermekek, mint a lecke alapján. Ismétléskor is hasznát veszem ennek. S egyúttal szemléli a „Tükör-füzetből“ is, hogy : érzéseink, tetteink és tudásunk együtt jelent bennünket.

Erősítsük meg a jellemnevelés munkájára való felkészülésünket néhány összefoglaló gondolattal :

Az erkölcsi tanulságok levonását a tantárgyakkal kapcsolatban erőltetni, s azt gépiesen csinálni nem szabad, mert többet árthatunk, mint használnánk. Élménytnyujtó, belső meggyőződést nyújtó tanítás után van ennek helye.

Azokat az általános neveléstani elveket, hogy a gyermeklelket na-