Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 5. szám - Zacher Sándor, Fazekas Sándor és József: Útleírás
183 elönti, sőt a tavaszi nagy áradásnál 2 m. víz is volt rajta. Látni lehet ezt a beiszaposodott fákról. Belgrád régente : Nándorfehérvár, bástyafalait újabban renoválják. A víz partján van egy bástya, ez már omladozóban van. Ezen falak egyikéről rántotta magával a törököt Dugovits Titusz, mikor a zászlót a bástyára ki akarta tűzni. A Dunáról szépen lehet látni a királyi várpalotát és a város nagy részét, mivel ez a Duna felőli hegyoldalban fekszik. Ezután elérjük a Belgrád—pancsovai vashidat, amely a Dunán eddig látott hidak között a leghosszabb, 18 hídnyilással. Ezután elérjük Szemendriát (Smendrovó), a szerb hajózásnak van hajójavító műhelye itt és nagy gabonaberakodó állomás A város után mindjárt ott van Szendrő vára, 24 tornyával, közvetlen a Duna- parton. Közepes vízállásnál is a Duna mossa a bástya falait. Egy részét már lebontották, egy része ledőlt, ami még megvan, az mind omladozóban van. Egy km-rel lejebb van a hajóvasút (hajóvonat). Ezt a világháború alatt készítették és még ma is használatban van. Építése úgy áll, hogy mind a két oldalon egy-egy uszály van, pontonnak kikötve. Ide, ezekre be vannak vezetve a vasúti sínek, 3 uszály pedig szorosan összekötve egymás mellá áll, fölépítményeire szintén sínek vannak fektetve: 4 pár. Most az uszályokat a ponton felé állítják, és rájön a mozdony szerkocsijával és egy vaggon. Most hátrább eresztik a 3 uszályt s a második sínpárra beeresztenek 3 vaggont, a harmadikra és a negyedikre szintén hármat. Ekkor készenlétben van egy csavargőzös, Dunáv nevű szerb hajó. Kötélbe veszi a 3 uszályt, a rajta levő mozdony és vaggonokkal együtt, és átviszi Kevevárára. Ott ugyanígy rakodik be és ki. Ezt a németek építették a világháború alatt. Ezen csodálkoztak a szerbek, hogy tudtak olyan gyorsan muníciót szállítani a magyarok, holott vasútvonal itt nincs, mert a Duna megszakítja. De arra nem gondoltak, hogy hajóval is lehet vonatokat szállítani a Dunán. Kevevárát elhagyva, már kezdjük érezni a Báziási kossavának előjeleit. Minél közelebb érünk, annál jobban érezzük leheletét. Végre megérkezünk Báziáshoz. Itt már teljes erővel tombol. Tankunkat dobálja, mint a dióhéjat. A hullámok toronymagasságnyira szökellnek. Recseg még erősen épített tankunk is. A vontatmányban lévő egyik uszályról a csirkeketrecet is kivágta a vihar, amelyben 6 drb csirke volt zárva. Szerencsére mi jól felkészülve, mindent jól megerősítve, vártuk a vihart, így kárunk nem történt. Lefelé haladva egy sziklának hátterében már meg lehet látni Golubác vára öreg romjait. A mérges golubácsi legyek hazája ez. Már többször megpróbálkoztak vele kifüstölni, kénezni, de az egész sziklahegyet el kellene pusztítani, hogy ezen legyeket kiirthassák. Ez a szerb határon fekszik. A közeli lakosság úgy védekezik ellene: a lakásokat nappal elsötétítik, este, reggel pedig füstölő tüzet gyújtanak a házaknál. Utunk tovább folytatva beérünk a nagy Kazánszorosba. Itt találjuk a román oldalon gróf Széchenyi István emléktábláját. Ez egy sziklába bevésett emlékmű volt, aranyozott betűkkel. A múlt évben román granicsárok (katonák) vésőkkel, kalapácsokkal ezen aranybetűs apró felírásokat teljesen összezúzták. Egyedül Széchenyi neve,
