Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Őrszigety Lajos: Az iskolai gyülekezetek

12

példájából telítjük őket. — Most már állomáshoz értünk, kész alapvető munkánk. Kész a kicsinyek gyülekezete 1

Hátra már csak egy van. A gondnok és a presbiterek stb. beállítása. Roppant nagy óvatossággal és körültekintéssel kell itt eljárnunk 1

Ha ma kitűznénk a holnapi, választást, vájjon hány pártra szakadna holnapig kicsi népünk ? Oh, borzalom 1 Az alszegiek a felvégiek ellen, a szegények a gazdagok ellen, vagy hogyan is oszlanának meg ? Szegénykék, akiket eddig az anyaszentegyház egyformán ápoló szent közösségében testvéri egyetértésre neveltünk 1 Velük akarjuk a felnőttek leikéből is kiűzni a viszálykodás és pártoskodás ördögét, s most ezzel a püspöki rendelettel éppen az ő szívükbe hintsük el a viszálykodás és békétlenkedés magját ? Korántsem! A teljes emberi szabadságjogok megadásával csak a bolsevikiek nevelnek. Az a helyes nevelés, amikor mindig a nevelő helyes belátása, akarata és célkitűzése jut érvényre 1 (Hiába kardoskodnak a diktatúra ellenségei, igen sokszor a jót. az üdvösét — mint betegre az orvosságot —- úgy kellene ráerőszakolni az emberiségre!) A tanító fogja majd kijelölni a tisztségekre a legalkalmasabbakat, legérdemesebbeket, teljes tárgyilagossággal, protekció nélkül. A gondnok tervszerű mandátuma három hét (vagy hónap), a presbiteré hat. Vagy ahogy a helyzet megkívánja. Ez részletkérdés! (Jó alkalom nyílik majd itt renitensek, tévelygők megbüntetésére. Nagy büntetés lesz majd, ha egy-egy „bűnöst“ meg kell fosztanunk tisztségétől!)

Látnivaló, hogy nem mindenütt egyforma körülmények és feltételek mellett oldható meg az iskolai gyülekezetek kérdése. Hol kisebb, hol nagyobb akadályokkal kell megküzdenünk. Ne hamarkodjuk azért el dolgunkat. Kutassuk fel mindenekelőtt az akadályokat és lehetőségeket. Püspök urunk Ő nagyméltósága is bizonyára nem a máról-holnapra, jól vagy rosszul megteremtett kis gyülekezetek garmadáját kívánja látni, hanem a tartalomra „és értékre kiváncsi, amit a nagyszerű cél érdekében lefektettünk. Őexcellenciája is jól ismeri a feltorlódó akadályokat és örülni fog, ha ezekről tájékoztatjuk jelentéseinkben, ahol ilyenek felmerülnek. Segítő keze bizonyára ott lesz, ahol akadályokat kell leküzdenünk.

Lassan, lépésről-lépésre, mélyenjáró, komoly céltudatossággal előkészített és keresztülvitt munkánk — ha évtizedek múltán is — visszaadja majd egyházunk régi, áldott, szép képét és életét, a régi idők hitbuzgó, egyházhű, istenfélő híveit, presbitéreit és gondnokait.

Újjáéledő egyházunk példáján okulva az egész keresztyén világ átveszi nevelési rendszerünket. Az államhatalmak túlzott szabadságjogokat ígérő prófétái is visszavezetik az életet a keresztyén alapra, s visszaadják a megcsalt, kifosztott lelkeknek a vasárnapok édes áhítatát.

Nemzeti nevelésünkkel is régi dicsőségünk embertípusát fogjuk keresni. Az új ezredév magyarja nem izomtömegben, hanem lélek- formában fog majd kialakulni.

Addig kössünk biztosítást az Eötvös-alap útján, amíg egészségesek vagyunk!