Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Könyvismertetés
110 környékére, érdeklődj a telekárak, az építés iránt és tájékoztass bennünket az ottani árak felől. Ha nem esik nehezedre, készíts egy költségvetést egy 10—15 szobás ház építéséről. Vájjon mibe kerülne egy ilyen kész villa és mibe kerülne a telek és az új ház felépítése ? En az űj ház mellett szavaznék. Gyógyházról van szó, annak újnak, tisztának, baktériummentesnek kell lennie. Építhetünk olcsón — ismerős mesterekkel, nem pedig drága építészmérnökökkel — saját ízlésünk szerint és céljainknak megfelelőleg. Inkább több, de kisebb egyszemélyes szobát, nagy ablakkal, modern kényelemmel és higiénikusan. Szólj hozzá Te is kedves testvér ! Milyennek képzeled a mi gyógy- házunkat ? Mi nagyalföldi tanítók, akik a klimatikus gyógyhelyektől távoleső sáros, poros helységekben éljük le munkás életünket, mi igazén rászorulunk a „gyógytényezőkre “. Indítványozom, üljön össze az 1936-ban Révfülöpön megalakított gyógyházi bizottság és kezdje meg működését. Fölajánlások a „Gyógyház-alap“ javára. Gyógyházra felajánlás a Tolna-Baranya-Somogyi egyházmegyéből: 1. Grieszhaber Endre Henrik 100, 2. Antal György mucsfai kántor-tanító 50, 3. Simon Lajos hécsi kántor-tanító 25. A lajoskoméromi evang. népiskola ifjúsága 20 pengőt adott a Gyógyház céljaira. KÖNYVISMERTETÉS Tóth Mihály : Piros, fehér, fekete, balladák. Sárospatak, főiskolai nyomda. Külön költői világ a balladaköltészet világa. Tárgya elmélyedést kíván, költői kifejezésmódja egyszerűsége mellett is lélekbemarkoló. Örök emberi sorsok meg-megújuló változata önmagában is magával ragadó. Aki avatott kézzel nyúl a ballada tárgyához s megvan költői lendülete a kifejezésben is : hálás feladatra vállalkozik. Ezt a szerepet tölti be Tóth Mihály balladaköltészetének most megjelent, nagy figyelemreméltó alkotása: Piros, fehér, fekete. « Költői a külső keret: a balladáknak az évszak négy fejezetébe sorozott elrendezése. De még inkább megkapó a belső elrendezés : a címszavak mélytartalmú kifejtését adó első költemény három, rövid versszakában. „Piros, fehér, fekete az éjszakák közepe. Kié fehér, békén alszik, másik kettő jajjal játszik.“ Ilyen az idő vaskereke „Kit elgázol, kit tovább visz“, végül „Az élet fellege. Örülj, mikor feletted Pacsirta szól s nincs felleg!“ E sorok tanulságként akár a kötet befejező sorai is lehetnének. A magyar népélet romantikája ez a verskötet! Megkapó a „Fehér liliomszál“. Történelmi idők lantosainak költészete elevenedik meg „A megállt a komp“ c. balladában, amint azt egy citerés legény hangszerének
