Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
108 iskolájának igazgatója, Rákosy Zoltán, az Örsz. Polgári Iskolai Egyesület elnöke és Lucza János, a Csengery-alap elnöke, Berkényi Károly, az Egyetemes Tanítószövetség elnöke, Ekamp Nándor alelnök, Sugár Béla főtitkár, Földes Ferenc titkár, Kindlovits Pál, a Budapesti Tanítók és Tanárok Segélyző Egyesületének elnöke. A tanítóság ez ünnepét még megtisztelték jelenlétükkel : Balogh Jenő v. igazságügyminiszter, Józan Miklós unit. püspöki helynök, a felsőház tagja, Bárány Gerő dr. ny. államtitkár, Dengl János dr. egy. r. tanár, Kehrer Károly, Padányi Andor és Takács Béla ny. kir. tanfelügyelők, Luttor Ignác középisk igazgató, Stelly Géza, Vitái Ödön, vitéz Szereda Béla iskolafelügyelők és még sokan a székesfőváros, a környék tanítótestületei és az iskolaügy iránt érdeklődő nagyközönség részéről. Az ünnepséget a Hiszekegy vezette be. Rákos István kir. tanácsos, elnök megnyitó beszédében a többek között a következőket mondotta : „Boldogok vagyunk, hogy a népoktatás alapvetője emlékének megőrzésében az Eölvös-alapnak ily magasztos szerep jutott. Az alap az idők folyamán a szinte kötelességgé erősödött e szerepének igyekezett is mindenkor megfelelni és mindent elkövetett, hogy az eszményi gondolkodás nagy ember- és költőhőse örök példaképe és vezérlő szellemfénye legyen az iskola és a magyar tanítóság munkájának. Örülünk, hogy az évről-évre ismétlődő megemlékezésben hódolattal adózhatunk Eötvös József bárónak, ki nemzete javáért — úgyszólván — egész életét feláldozta. Az emlékezés egyik legszebb ékessége a léleknek : tiszta szándékú, felhőtlen vágyakozás közelebb jutni egy felsőbbrendű szellem légkörébe, akit megismertünk, megcsodáltunk s akihez ragaszkodunk és hívek akarunk maradni életünk minden vonatkozásában. Az emlékezés imédságosan csengő szavunk azokért, kik érettünk odaadták lelkűk legjavát. Az emlékezés könnyes magunkbaszállás annak tudatában, hogy a vett javakért még mindig adósak vagyunk.“ Az elnöki megnyitó után Kosa Kálmán dr. vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztályfőnök mondotta el nagy hatást keltő ünnepi beszédét a magyar tanítók tanítójáról, Eötvös József báróról. Beszédében szólott arról, hogy a magyar művelődéspolitikai törekvések örök forrása Eötvös József báró. Minden újabb törekvés az Ő elgondolásából indul ki s az Ö eszméihez tér vissza. A magyar népnevelés megalapozásakor és továbbfejlesztésére irányuló tevékenységében tisztán látta a magyar tanító hivatásbeli szerepét. Munkásságának egyik célkitűzése volt a magyar tanító értelmi és erkölcsi színvonalának emelése, gazdasági helyzetének rendezése. Eötvös nyomdokain haladt a mai közoktatásügyi kormányzat, amikor a nevelési szakközépiskolák és tanítóképző akadémiák felállításáról szóló törvényjavaslatot előkészítette s ezzel az érettségire épített főiskolai jellegű tanítóképzést, a kor kívánalmainak megfelelően, megvalósította. Az előkelő szónokot, a mélyenjáró gondolatokban gazdag előadásáért, percekig ünnepelte a hallgatóság. Majd a budapesti m. kir. állami tanítóképző ifjúsági énekkara Harmat—Mécs: Őszi tilinkózás c. férfikarát adta elő. A műdal szépségeit megkapó kidolgozással, színezéssel érvényesítette a tanítójelöltek kifinomított dalos érzéke, Kishonti Barna tanítóképzőintézeti tanár vezényletével.
