Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 3. szám - Simon Lajos: Az osztatlan evang. elemi népiskola hit- és erkölcstani tananyagának részletes beosztása

100 delmeskedik. A csillagok már ezer meg ezer év óta futnak a pályá­jukon, amit az Isten kijelölt nekik. Az évszakok — ezer és ezer év óta — szép sorban követik egymást. Szóval minden teremtmény folyton, de folyton engedelmeskedik az Isten akaratának. Gyermekek ! Most gondoljunk magunkra, akiket az Isten annyira szeret, akikkel a jó Isten a legtöbb jót teszi, engedelmeskedtünk-e mindig az Isten parancsolatának? Hát bizony, sajnos, vannak közöttünk, akik kész­akarva azt tették, amit a jó Isten megtiltott. Jaj, Istenem! lehet közöttünk olyan is, aki már káromkodott. Édes gyermekek ! A kutya nem harapja meg a gazdáját, akitől enni kap ; de közöttünk lehet olyan gyermek, aki már megharapta, megszidta a jó Istent, akitől pedig minden jót kap. Aki ezt tette, bánja meg! Most pedig álljatok fel és imádkozzatok velem így : Jó Istenem 1 Te engem különösen szeretsz, azért nekem igen nagy jókat adtál és fogsz is adni. Neked minden teremtményed szót fogad, csak én voltam némelykor enge­detlen, akivel pedig a legtöbb jót tettél. Édes jó Istenem bocsásd meg engedetlenségemet! Én ezután mindig azt fogom mondani, amit Jób mondott, különösen pedig akkor, ha csapást mérsz reám : Az Úr adta, az Úr vette is el, áldott legyen az Úrnak neve 1 Össze­foglalás. Énekeljük el a 82. énekünket. Megtanítom ezt a verset is : Ő mindnyájunk édesatyja ; Oktalan, ki ezt tagadja. Ezer jót tesz mindenkivel. Mindnyájunkra gondot visel Őriz éjjel, őriz nappal; Bajok között megvigasztal. Tőle minden áldás, élet; Ő ad erőt, egészséget. Azért minden egyéb lelett Szívből szeresd Istenedet 1 Bízzál Benne minden bajban, S adj hálát, ha jó dolgod van ! 8. félóra. Isten kegyelmes. „És mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi anélkül, hogy arra érdemes vagy méltó volnék.“ A múltkor láttuk, hogy mi, ha őszintén meg­vizsgáljuk az életünket, akkor azt tapasztaljuk, hogy mi nagyon sok­szor azt tettük, amit a jó Isten megtiltott, és sokszor nem tettük azt, amit pedig megparancsolt. Vagyis, sokszor vétkeztünk, és így bünte­tésnél egyebet nem érdemelünk. így nem érdemeljük meg a jó Isten áldásait sem. Isten áldásai: az egészség, étel, ital, öröm, szerencse, stb. Minden ember annyit vétkezik, hogy Isten büntetését érdemelné, s, íme, a jó Isten megkegyelmez. Aki ezt nem látja be, az hálátlan. Én belátom, és arra igyekezem, törekszem, hogy a jó Istent igazán szeressem, imádjam, Neki engedelmeskedjek. Csak így várhatom az Q kegyelmét. Hálás volt Istennek Nőé, stb. Engedelmes volt : Ábrahám, stb. 9. félóra. Mivel tartozom Istennek? „Mindezért én Neki hálá­val és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom.“ A háláról a múltkor már beszéltünk. Akitől a jót elfogadjuk, annak hálával tartozunk érte. Isten iránti hálánkat azzal mutatjuk meg leg­inkább, hogy sohasem feledkezünk meg tiszteletéről, dicséretéről. Szolgálatunkat pedig bizonyítsa az, hogy Isten parancsolatait min­denkorengedelmesen megtartjuk. Azt mondja a Szentkönyvünk : „Áld­jad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről 1“ (Zsolt. 103:2.) Összefoglalás. Énekeljük el a 7. énekünket! 10. félóra. Hiszem és vallom: ez bizonnyal igaz. Ezzel a három szóval fejezzük ki még egyszer nyomatékosan, hogy a hit­MAGYM mteM.ÓÍYOj AttCÍMA KOKT M

Next

/
Thumbnails
Contents