Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Őrszigety Lajos: Az iskolai gyülekezetek

10

Úgy érzem azonban, hogy ma még nem igen lehet másról szó, mint rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó előkészítő, alapvető munkáról. Ne feledjük el, hogy itt egy magasztosan szép eszméről van szó 1 Az eszmének pedig érnie, vajúdnia kell, hogy jól megágyazott alapból indulhasson el a jelen arculatának megváltoztatására. — A magnak rügybe kell szöknie, csemetévé, majd terebéllyé kell nőnie magát. De csak természetes fejlődéssel nőhet naggyá. Hiába sürgetnénk, erőltetnénk fejlődésében, hiába öntözgetnénk, gondoznánk mértéken túl, csak csenevész, beteges csemetét kapnánk belőle. Vigyázzunk azért a kicsinyek gyülekezetének korszakos eszmepalántájára is, hogy avatatlan kézzel el ne hervasszuk, s meggondolatlanul kárt ne okozzunk a körülötte levő terebélyeknek is ! Át ne ültessük hirtelen az élet nyers, vad földjébe, mielőtt azt termékennyé nem tettük számára. Inkább hozzá se nyúljon az, aki nem viseli szívén sorsát, vagy aki benne sóhajtva és nyögve lát új munka- többletet vagy életterhet. A gyakorlati megvalósításra kettős vágányon indulunk el.

Az első lépés a megvalósulás felé az egyik vágányon nem is a tanítóé, hanem a gyülekezet lelkészéé. Különösen ott, ahol a gyülekezeti életben áldatlan viszonyok uralkodnak. Aki falusi gyülekezeteink sokszor villongó életét ismeri, az könnyen megérti, amire nyomatékosan rá akarok mutatni.

Tekintsünk szét gyülekezetünk presbitériumában 1 Kikből tevődik az össze? Csupa hitbuzgó, egyházhű egyénekből, akik feltétlen hűséggel töltik be hivatásukat ? Egy test, egy lélek-e a presbitérium ? Vagy van köztük olyan örökösen hangoskodó is, aki az „ellenzék“ voksával csak azért került be, hogy szüntelenül megzavarja a komoly, egyházépítő munkát? Milyen az összpresbitérium szelleme? Miben lálja hivatását? Csak abban-e, hogy örökösen leszavazza, és ellenezze a lelkész céltűzéseit, s a gondnok elhatározásait ? És milyen a gondnok? Általában tehát, hivatásuk magaslatán áilnak-e ezek? Valóban bölcs vénei ők a gyülekezetnek? Mert ha nem ilyen ideális presbitérium áll a gyülekezet élén, akkor a kicsinyek gyülekezetének megalapozását itt kell elkezdenünk I Azzal, hogy mintapresbitereket nevelünk előbb magunknak! Megértetjük velük gyakori összejöveteleken, hogy ők nemcsak meg- vagy leszavazó különítménye a gyülekezetnek, hanem felelősségteljes mintaképei is a gyülekezet tagjainak. Evangélikus önérzetre ébresztjük őket, néhány fogadalmat tétetünk velük, leszoktatjuk őket a káromkodásról, temp- lombajárásra bírjuk őket, imádságra, egyszerű családi-istentiszteletre szoktatjuk őket. Egyszóval mintapresbitériumot nevelünk magunknak, akiket majd a kicsinyek presbiterei nyugodt lelkiismeretünkre utánozhatnak 1 Nem nehéz feladat ez ! Csak egy kis hivatásszerű munkába kerül. Egy kis szív és egy kis jólélek kell hozzá ! Még a lévita- tanítók is szép eredményt érhetnek vele. Rövid időn belül ! Tessék csak megpróbálni! Eredményt természetesen csak foglalkozás nyomán, fáradság árán mutathatunk fel mindenben 1

Enélkül kár minden lépés megtétele a kicsinyek gyülekezete felé! Utánzásra érdemes mintagondnokot és presbitereket csak így állíthatok iskolagyülekezetem elé ! Csak ilyen indulással várhatom, hogy