Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Hírek - Kántori rovat
83 Tennivalóink. Irta : dr. Gárdonyi Zoltán. Rovatunk homlokterébe elsősorban a kántori munkakör gyakorlati kérdései valók. Ne feledjük azonban, hogy e kérdések megoldása csak részletmunka a végső cél : a szebb és jobb egyházi muzsikálás elérése érdekében. Gyakorlati kérdéseink megoldásánál a legfőbb irányító szempont ez legyen. A gyakorlat folyamán felmerülő nehézségek csak ideig-óráig késleltethetik az egyházi zene fejlesztésének elvéből folyó követelmények megvalósítását. Az elvi követelmények és a gyakorlati nehézségek súrlódásából adódnak az egyházzenei gyakorlat problémái. Hogy e problémák megoldásában lapunk olvasói és munkatársai vállvetve közreműködhessenek: szükségesnek tartom, hogy elveinknek a gyakorlathoz való jelenlegi viszonyáról mintegy pillanatnyi keresztmetszetben vázlatosan beszámoljak. Munkaterületünk hármas tagozatú: a gyülekezeti éneklés vezetése', orgo- nálás és énekkar-vezetés. Lássuk sorjában a velük kapcsolatos problémákat. A gyülekezeti éneklés vezetése tekintetében első helyen áll a dallam- anyag kérdése. Hogy mely dallamok és minő alakban használandók : azt az egyházi hatóságok tiszte előírni. A fennálló rendelkezések legfőbb fogyatékossága, hogy nem biztosítják kellő eréllyel a dallamok egységes éneklését. A használatban lévő dallamgyüjteményekben foglalt dallamokat sokszor gyülekezetenként eltérő változatokban éneklik. A helyi hagyományok tiszteletben tartása nem fajulhat az önkényes sokféleség ápolásává. Azon kell lennünk, hogy a magyarországi evangélikus hívőknek legalább az egy nyelven éneklő — amúgy is kicsiny — tábora ne forgácsolódjék szét éneklésben. Kérdés azonban, hogy egy-egy dallamnak a használatban levő többféle variánsa közül melyikhez igazodjunk ? Ezen a téren Kapi Gyula korálkönyve kerek negyedszázad óta teljesít egységesítő küldetést. Újabban a németországi ritmikus éneklés átvételét célzó mozgalomról esik gyakran szó. Erre vonatkozó nézeteimet e lap hasábjain is, másutt is többízben kifejtettem. Most összefoglalólag csak annyit jegyzek meg, hogy a német ritmus átvétele ma még több okból nem érett meg a Magyarországon leendő azonnali kötelezővétételre. Sajnos, egyes kántorok és gyülekezetek még a dallamok jelenleg használt, kiegyenlített alakjának egyszerű ritmusát sem tudják vagy nem akarják követni. Számos olyan gyülekezet van, ahol a koráldallamok gazdag kincsének mindössze csekély hányadát ismerik. Bő dallamismeret és így az ú. n. párhuzamos dallamok okozta problémák aránytalanul kevesebbszer merülnek fel. Ha valóban értékes melódiáról van szó, akkor ne idegenkedjünk a dallamokban való nagyobb gazdagságtól: de viszont ne várjuk azt, hogy egy-egy újabb magyar dallam teljességgel kiszorítson a használatból idegen eredetű, de rég meghonosodott dallamokat. A dallam-anyag kérdése még az énekeskönyv és a liturgia területével is érintkezik. Nem a kántorok dolga a szerkesztés, de szorgalmaznunk kell, hogy a legközelebbi új evangélikus énekeskönyv ne csupán szövegkönyv legyen, hanem hangjegyes-szöveges teljes kiadás. A hangjegy nélkül kiadott Dunántúli Énekeskönyv indokolatlanul drága : hasonló összegért a katolikusoknak hangjegyes énektárak állanak rendelkezésükre. A liturgiának lényeg szerint való elbírálására sem vagyunk illetékesek, azonban
