Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Sass István emlékirataiból: A tanítóképzőben
8 Lényege pedig: a szociális bajok haladéktalan orvoslása ! Ezekhez tartozik elsősorban a munkanélküliség fokozatos megszüntetése, illetve munkaalkalmak megteremtése, a gazdaságilag gyengébb elem intézményes megvédése a kizsákmányolás ellen stb. stb. 1 Felesleges tovább folytatni, hiszen ez az á-bé-céje a józan és becsületes politikának. Addig, míg a mindinkább, rosszabbodó szociális viszonyok javítását nem szorgalmazzák az illetékes tényezők fokozottabb mértékben, addig ne számítsunk semmiféle positiv eredményre, sem egyik, sem másik téren ! Ha ellenben mindnyájan összefogunk és az említettek alapján karöltve vesszük fel a küzdelmet, akkor lassan-lassan felszáll majd a nyomasztó köd, mely megülte a lelkeket s akkor mi, pedagógusok, valóban nevelhetünk a hazának oly állampolgárokat, akik feljogosítanak a legszebb reményekre, kik bármikor készek életüket és vérüket áldozni, Istenért és a hazáért 1 A tanítóképzőben. — Sass István emlékirataiból. — 1875 év június havában elvégeztem a bonyhádi gimnáziumban a negyedik osztályt, azon elhatározással mentem haza Rétszilasra jó szüléimhez, hogy tanító leszek. Midőn elhatározásomhoz szülőim beleegyezését kértem, nem mondhatom, hogy azt valami örömmel fogadták volna, sőt napok, hetek múltak, amig belenyugodtak s hozzájárultak elhatározásomhoz. Kérvényemet elküldötíem a csurgói áll. tanítóképzőintézeí szigorúságáról híres igazgatójához, Bárány Ignáchoz, kérve az intézetbe való felvételemet s egyben hivatkozva tiszta jeles bizonyítványomra, államsegélyt kértem. A nyár hamar elmúlt, utaznom kellett Csurgóra. Űri gyermeknek voltam nevelve, jó szülőimnek szép tervei s nagyratörő céljai voltak egyetlen fiukkal. Nagy gondot fordítottak ruházatomra s megtanítottak arra, hogy azt meg is tudjam becsülni. Megkövetelték, hogy úgy beszédemben, mint viselkedésemben, mindenkor úri gyermekhez illően szóljak és cselekedjem. Különösen nagy gondot fordított áldott emlékű jó apám arra, hogy önállóságra szoktasson. Gazdatiszt volt, ha otthon tartózkodtam, állandóan vele jártam a gazdaságban. Ott megtanultam a parancsolást, a cselédekkel és munkásokkal való rendelkezést. Azt szokta mondani: „Ha úr akarsz lenni, tanulj meg mindent. Az az igazi úr, aki minden dologhoz ért és nem szorul senkire. Tanácsolni csak az tud, aki maga is el tudja a munkát végezni. A munkások is csak akkor végeznek jó munkát, ha látják, hogy a parancsoló is tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni.“ Ilyen és ezekhez hasonló tanításoknak az eredménye az lett, hogy én már gyermekkoromban sok gazdasági és irodai munkát el tudtam végezni. Szántottam, ökröket, lovakat hajtottam, lovagoltam. Az ekéket éppen úgy be kellett tudnom állítani, mint a vetőgépet. Kapálni, kaszálni, ásni, fűrészelni, faragni, az mind csak szórakozás
