Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 2. szám - Pártay Tivadar: Az én falum. II.

48

gét, de iskoláinak, a tanítóképzőknek magasabbfokú iskolákká való fejlesztését sürgessük ! Álljon ott a tanítóság legalábbis a falusi egyéb értelmiségűek végzettzégének a színvonalán s akkor munkateljesítménye nagyobb lesz, félszegsége is megszűnik s egyéni érvényesülése is jelentősebb lesz. Az agyonterhelt tanítónak alig van ideje ahhoz, hogy magánúton pótolja az életművészet világnézeti, filozófiai, pszihologiai és politikai problémáit. A képzőben még nem, az életben már nem jut ideje ehhez s így nem csoda, ha belőle sokszor félművelt, látszattevékenységet kifejtő, mázműveltségű, biztos talaj nélküli s éppen ezért könnyen befolyásolható, a felszínen mozgó, kételkedő, kereső, meggyőződés nélküli ember lesz. A szemináriumok és tanfolyamok kötelező hallgatása bár igen nagy előny, de mégsem pótolja az alapos előzetes kiképzést. Mentesíteni kell továbbá a tanítóságot azok alól a felelősségek és munkatöbbletek alól, amelyeket úgy sem szívesen, nyűgként hordoz néma bánatában.

Elsőrendűen fontos egyházi, nemzeti, hazafias és társadalmi érdek, hogy derék tanítóink ügyét a legteljesebb mértékben felkaroljuk és az őket megillető társadalmi nívóra segítsük s fáradságos munkájukat teljes mértékben elismerjük és méltányoljuk. Buzdítsuk, erősítsük és bátorítsuk őket, mint a nemzet napszámosait; akinek pedig módjában van, legyen azon, hogy rajtuk segítsen. Csak így fog élet áramlani a megfáradt és holt tagokba, amelyeknek elevenségétől pedig olyan sokat vár az egyház, nemzet és társadalom egyaránt!

Egyházaskozár. _________

A

z én falum.

Irta : Pártay Tivadar.

11.

Ha már itt tartunk, nézzünk be egy ilyen kis hajlékba. Belépünk egy „pitar“ba. Földje simára tapasztva, gerendája zöldre festve, fala ragyogó fehérre meszelve. A falakon köröskörül tányérok, tálak lógnak. Persze nem holmi közönséges fehérek, hanem szép virágos, írásos tányérok. Az utca felőli oldalba nyílik az „első ház“, vagyis szoba. Ezt nem igen használják, csak ha vendég van. Asztal, felette aranyozott, porcellánernyős lámpa, körülötte székek. A fal mellett ágyak igen magasra vetve. T. i. ebben van minden nem használt ágynemű. Ragyogó fehér huzatokban fosztott, finom libatoll. Néhol talán 8—10 készlet is van, ami egyáltalán nem használódik. Másik fal mellett szekrények. Benne az ünneplő fekete ruha. No, meg az a rengeteg törlő, törülköző, végvásznak, melyeket a gazd- asszony, meg a lánygyermekek télen át szőnek, fonnak. Az utcára néző két ablak közt a „komót“. Három, négy nagy fiókkal, tetején színes és festett poharak, kancsók, vázák és keretben fényképek. A falon az ember és a fiú katonaképe mosolyog. A földön saját szövésű pokróc. A „hátsó házban“ a család tartózkodik.

A hátsó ház mögött a kamra nyitott hombárjai dicsekedve mutogatják a belépőnek kincseikét, a sok „szemet“.

A lakóház mögött áll az istálló. Nézzük meg ezt is, hiszen