Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Megjegyzések
435 Sérelmek, melyekről alig esik szó. Irta : Bánó Ádám igazgató-tanító, Nemescsó. Ez alkalommal kettőre szeretnék rámutatni. Egyik sem tisztán tanítói sérelem, de minket is érint, azért nem időszerűtlen, ha szólunk róluk. Az egyik a most folyó tűzharcos törvényjavaslattal kapcsolatos. Magát a törvényjavaslatot egész terjedelmében nem ismerem, de a róla folyó vitát figyelemmel kísérem s abból azt veszem ki, hogy ez a javaslat is a Károly-kereszthez köti a frontharcos fogalmát. Ennek a jelvénynek az elnyeréséhez 3 hónapi frontszolgálat igazolása szükséges. Ezeren meg ezeren vannak, akik saját hibájukon kívül eső okból nem tudják igazolni azt a 3 hónapot, értem azokat, akik vagy megsebesültek, vagy fogságba kerültek. A nagy világháború kezdetben mozgó háború volt. Rengeteg sok fáradsággal járt az. Heteken át masírozni a feneketlen sárban, a lengyel mezőkön talált áldott burgonyán élve, mert a konyhakocsik ritkán értek el bennüket, közben heves ütközetekben részt- venni, nem kis mértékben tette próbára még a legerősebb szervezetet is. Mennyi beteg, mennyi sebesült, mennyi hadifogoly lett a háború ezen borzalmas hónapjaiban, akik aztán végleg harcképtelenekké váltak. Igen sokan vannak, akik rövid harctéri szolgálat után, teljes életükre nyomorékká váltak, vagy az ott szerzett betegség kíséri őket holtuk napjáig. Hát ezek nem volnának tűzharcosok 7 Sokan vannak ám tanítótestvéreink között is olyanok, akik ilyenformán elesnek azoktól a kis kedvezményektől, melyeket a tűzharcos nevezet jelenben biztosít s estleg a jövőben még fokozottabban biztosítani fog. Nézetem szerint csak megilleti a tűzharcos nevezet azt a velem egy gyülekezetben munkálkodó kartársamat, aki a három hónap eltelte előtt kapott a vállába egy orosz golyót, melytől harcképtelenné lett s hordozta magában azt a golyót, mely keresztültört az egész törzsén s néhány évvel ezelőtt jött ki az oldalán. Szerény véleményem szerint a Károly-keresztet meg kellene adni mindazoknak, akik megsebesültek, vagy más módon lettek időelőtt harcképtelenekké. A másik sérelemről következő számunkban szólok. Szerkesztői üzenetek. Missuray-Krug Lajos. Hálásan köszönöm a küldött új munkát. Szemelvényt januárban már tudok hozni. — Bérces Lajos, Balassagyarmat. A meleghangú megnyilatkozást köszönöm. Sajnálom, hogy nem búcsúzhattunk el. Közgyűlésünk után templomba siettem, majd készülnöm kellett a hivatalos estélyre, amelyen résztvettem. Kellemes emlékeink lelkesítenek a további munkára ! A kép közlése nem rossz gondolat, egyelőre talán mellőzzük! — Szabó Gy„ Tiszaföldvár. Megkaptam, s azonnal elküldtem a Kántori Rovat vezetőjének. Meleg üdvözlet! — Pártay Tivadar, Arnót. Sajnos, elkésett. Mindig a.hónap 16-án van lapzárlat. — Varga Géza, Mogyoród. Megkaptam. Sorra kerül. Üdvözlet! — Ruttkay Miklián Géza, Szentetornya. Megkaptam. A legnagyobb készséggel ismertetem januári számunkban. A decemberiből már elkésett. Szívélyes üdvözlet! — Vértessy Zoltán, Magyarboly. Hálásan köszönöm a küldeményt. Örömmel {elhasználom januári számunkban. Meleg üdvözlet! /
