Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Hivatásunk a mult és jelen tükrében (Elnöki megnyitó)
402 Hivatásunk a mult és jelen tükrében. (Elnöki megnyitó.) Szívből fakadó meleg köszöntéssel üdvözlöm Országos Evangélikus Tanítóegyesületünk közgyűlésének tagjait és nagyrabecsült Vendégeinket. Amidőn ez ünnepi órában végigtekintek a megjelentek sorain, lelkem mélyén egy régi, lelkes egyházi ének hangjai csendülnek meg: „Ne csüggedj el kicsiny sereg I“ Bármily szép számban gyűltünk is egybe csonka hazánk szétszórt tájairól mai közgyűlésünkre, e milliós város hatalmas emberforgatagában kicsiny sereg vagyunk. Bármilyen nagy evangélikus központok népes iskoláiból sereglettek is ide tanítótestvéreink, e hatalmas iskolapalotában, az evangélikus középiskolai oktatás e kimagasló hajlékában, a tanulmányi versenyben az ország legelső helyét reprezentáló budapesti evangélikus gimnáziumban : kicsiny sereg vagyunk. E kicsiny sereggel kell a belém helyezett bizalom : elnöki tisztem szavára építő munkába állnom. Ha a feladatok nagyságát s véges emberi erőink gyengeségét tekintem: valóban szükségem van Gusztáv Adolf lelkesítő himnuszának buzdítására: „Ne csüggedj el kicsiny sereg!“ „Szívedet ne rémítse meg sok ádáz ellenséged“ — hangzik tovább a dal s felidézi lelkemben evangélikus hithősök, iskolaszervező, hitvalló reformátorok tündöklő példáját s megacélozza az evangélikus öntudat erejét. Tisztemből folyó kötelességem, hogy rámutassak az evangélikus iskolák évszázados történeti múltból felénk áradó kulturmunká- jára, nagy alapvető tevékenységüknek áldásos hatására. Ebből a küzdelmes történeti múltból meríti az evangélikus iskola kultur- hivatását. Ez a múlt kötelez, de kipróbált eszközeivel mindig ott áll előttünk, ha evangélikus népoktatásunk időszerű kérdéseinek megoldásán fáradozunk. Ez a zivataros evangélikus történelmi múlt számtalan példában elénk varázsolja a hitvalló, öntudatos evangélikus ember eszményi alakját, mint nevelésünk végcélját. Ez idők nagy alakjai példát mutatnak előttünk anyaszentegyházunk iránti hűségben, hitvalló munkában, emberi küldetésünk felemelő, magasztos betöltésében. Nagy feladatokat azonban csak akkor tudunk megoldani, ha munkánkat nem hivatalnak, nem robotnak, hanem elhivatásnak, küldetésnek, szolgálatnak tekintjük. Akkor legyen bármilyen sötét, zivataros az ég. minden akadályon át győzelmet aratunk, hiszen hangzik felénk szüntelenül a dicső múlt üzenete : „Vészben, viharban az Úr velünk van!“ Ne csüggedjünk tehát, ha evangélikus anyaszentegyházunk, s a világhelyzet horizontján egyaránt látunk sötét fellegeket! Ma világnézeti küzdelmek korát éljük. Hatalmas erők küzdenek egymással. Jobb- és baloldali erők állnak szembe, utóbbiak hol nyílt sisakkal, hol észrevétlen aknamunkával. Felforgató törekvések elszánt fanatikusai felgyujtással fenyegetik a világot. E küzdelmek közt szilárdan meg kell állnunk. E gigászi erők mérkőzésében irányt mutat előttünk a becsületes, vallásos ember eszménye, akinek világpolitikai tájékozódásához egy messze világító fényforrás mutatja az útat: a nemzeti gondolat tündöklő csillaga. Egyházépítő munkánk mellett
