Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 11. szám - Megjegyzések
383 Nagy hiba a tanítói túltermelés. Ha csonka hazánk tanítóképzőit 10 évre bezárnák, még mindig nem mutatkozna tanítóhiány I A különböző válságok hullámai sodorták az ifjúságot a tanítói pálya felé. Igen, mert ez volt az egyedüli pálya, amelyen már 20 éves korában megalapozottnak mondhatta életét az ifjú, vagy hajadon. „Kenyér- kereső" pálya lett, ahova tolongtak nagy számmal olyanok is, akikből hiányzott a rátermettség, hivatásszeretet. A képzőt elvégezve, ők is beálltak az álláskeresők közé s nem egyszer dőlt el a harc éppen az ő javukra. De a baj már megvan s mi nem merenghetünk azon, amit megváltoztatni nem tudunk. Minden erőnket arra kell öszpontosítanunk, amivel véget vethetünk e fonák helyzetnek. Igaz, történtek lépések már a helyettesi állások megszüntetése érdekében, de a megvalósulásig még nagyon sok idő fog eltelni. Pedig szégyen pírja kell, hogy égesse mindnyájunk arcát annak a ténynek tudatában, hogy felelősségteljes munkát, lelki odaadást kérnek és kapnak ma 30—40 pengőért. Tehát egy napszámos többet érdemel, mint a tanító ? 1 Ma, amikor a szociális gondolkodás eredményeket mutat fel a munkásság helyzetének javításában, nekünk is kérnünk, követelnünk kell bajaink orvoslását 1 Mindnyájunk előtt tudott dolog, hogy a fővárosban már folyik az állástalan tanítók átképzése más pályákra. (Főleg kereskedelmi.) De kérdem, megoldás ez? Ha az is, de nem 100 százalékos! Mert egy pályára való előkészülés a lelket úgy átformálja, hogy a kitűzőit életcél, élethivatás útjáról való letérés nem maradhat lelki depresszió nélkül. A reménykedés, a nemes harc és küzdelem feladása sehogy- sem mehet oly simán, mint sokan gondolják. Más megoldásra van itt szükség 1 Arra, amelyet oly régóta kérünk 1 Meg kell refolmálni a tanítóképzést, hogy lépést tudjunk tartani a nyugateurópai államokkal 1 így megoldódna az égető probléma is. Az állástalan tanítógeneráció szívesen ülne újra az iskola padjai közé abban a tudatban, hogy így jövője biztosítva lesz. A „Tanítói Egyetem“ s ezzel együtt a VIII. osztályú népiskola megvalósítása (mindenütt 1) egy csapásra megszüntetné a bajt. Mert a „Tanítói Egyetemről“ kikerült (átképzett, továbbképzett) ifjúság lenne hivatva a VII. és Vili. osztály vezetésére. Tehát ne adjuk fel a küzdelmet és ne szűnjünk meg követelni a régen vajúdó kérdések gyökeres megoldását 1 II. Régi óhaja a tanítóságnak az utazási (vasúti) kedvezmények rendezése. Aki a statisztikákat tanulmányozni szokta, nem hiszem, hogy figyelmét elkerülte volna a „MÁV" mérlege az elmúlt évről, amely európai viszonylatban is óriási nyereséggel zárult. A hírlapok idevonatkozó megjegyzéseiből azt is megtudjuk, hogy egész Európában a „MÁV“ adja a legtöbb kedvezményes és ingyen jegyet. Ez eddig korkép 1 Olyan korkép, amely örömmel tölt el minden magyart, hisz nemzeti értékről van szó. Sajnos, a kórkép sem marad el 1 A magyar felekezeti tanító (községi) azonban olyan súlyos feltételek mellett veheti igénybe a kedvezményes utazást, hogy gondolkodnia kell, érdemes-e arcképes igazolványt váltania ? Megtérül-e az? S valljuk meg, hogy sokan vagyunk, akik lemondtunk a kedvez
