Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 11. szám - Megjegyzések
379 hetjük a fejlődést az iskolai élet területén is. Egyházunkat a tradíció kötelezi arra, hogy ezen a téren utat mutasson. Az evangélium iskolákat támasztott és kultúrát fejlesztett a keresztyénség első századaiban is, de különösen a reformáció után volt meg nem mérhető hatással a kultúra, a szellemi értékek kifejlesztésére s ennek kapcsán a civilizáció megteremtésére. Es ez örök törvény. A kultúra fejleszthet civilizációt cs az emberi közösségek s egyéni életek életlehetőségeit fokozhatja, de a belső embert értékállóvá, istenarcúvá, krisztusi lélekké nem teheti. Az az ember azonban, aki a Krisztus arcát hordozza lelkében, a kultúrának is fáklyavivője lesz. Nem a kultúra fokozása a célja — ne értsenek félre — a Krisztus emberének, hanem az üdvösség elnyerése, az örök értékek keresése; de ezen örök értékek keresése közben — amint a fa, mikor gyümölcsöt érlel, leveleket, ágakat is hajt — mint velejáró, a kultúra is fejlődésnek indul. S amikor ez a kultúra sudárbaszökkenve nem lesz öncéllá s nem lesz rabszolgája „az áldást és átkot egyformán termő civilizációnak“, hanem engedelmes eszközévé válik az egyház Isten országát építő munkájának, mint az ág és a falevél a gyümölcsérlelésnek, akkor tölti be igazán hivatását. Ügy érzem, hogy az iskolafejlesztéshez, a népiskola nyolcosztályúvá való kiépüléséhez nemcsak és nem elsősorban az anyagi megalapozottság, a hely és a személy kérdésének a nehézségeit kell kiküszöbölni. A kultuszminiszter úr megállapította ezévi 3304/937. sz. rendeletében, hogy „a tanítóság buzgalma megteremtette a nyolcosztályú népiskolát". Sajnos, mégcsak néhány — 100-on mindenesetre aluli — a nyolcosztályú népiskolák száma, tehát a kijelentés nem fedi a valóságot. De ha a miniszter úr történelmi jelentőségű s a tanítóság szempontjából nézve felbecsülhetetlen értékű elismerését boldogan könyvelhetjük is el, mégsem a gondolat értékét akarom kiemelni ebből a tanítóságra nézve nagy erkölcsi erőgyarapodást jelentő mondatból, hanem ezt a szót: buzgalom. Mit jelent ez ? Azt, hogy ma sem, s mint eddig, ezután sem fognak rendelkezésre állni azok az eszközök, amelyek a nyolcosztályú népiskola máról- holnapra való megteremtését elősegíthetnék s ma is, mint mindig minden, a „lélek" gyümölcse lesz az újabb emelkedés. Evangéliumi egyházunk megújhodásának óráit alkalmasnak tartom arra, hogy megszülje a vajúdó esztendőkben a nyolcosztályú népiskolát. Iskoláink belső életének átalakulása, a tanítói lelkeknek a felülről jövő csodás erő által való regenerálása szintén megteremtették azt az alkalmas pillanatot, amikor a cselekvés mezejére kell lépnünk. Az isteni kegyelemnek ez a ma ható és éltető ereje s történelmi tradícióink köteleznek minket arra, hogy a ránkbízott munkát elvégezzük. A hivatalos egyháznak vagy az evangélikus tanítóságnak meg kell tenni a komoly kezdő lépéseket az általános nyolcosztályú népiskola megszervezése felé. Egyházunk és az ev. tanítóságnak hervadhatatlan érdeme lesz, ha el fog indulni a még rögös, de már kijelölt úton. De ha ezt a „lélek“ által előkészített pillanatot (órát vagy évet) el fogjuk mulasztani, örökké mardoshat bennünket az élő lelkiismeret.
