Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 11. szám - Kuszák István: Kicsinyek gyülekezete

367

Érintenem kell tehát azokat a teológiai, ill. dogmatikai igazságokat, amelyekhez az iskolai gyülekezetnek e magasabb célkitűzése kapcsolódik, s amelyeknek világos látása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy munkánk céltudatos legyen, s hogy az iskolai gyülekezet kereteit igazi, belső, hitbeli és vallásos tartalommal tölthessük meg.

Úgy tudom, hogy az iskolai gyülekezet megalakítását mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták a gyermekek. Ez érthető és természetes is, mert hiszen a gyermeket minden új és rendkívüli érdekli. A nagyokat szívesen utánozza, és szívesen játszik gyülekezetesdit, anélkül azonban, hogy keresné a gyülekezeti élet igazi értelmét és értékeit. Az nem is baj, ha eleinte játéknak tekinti, s a maga színes fantáziaképeivel szövögeti át a gyülekezeti élet előtte lefolyó eseményeit. Fontos az, hogy szívesen és önként kapcsolódjék bele a kis egyházközösség életébe. Erezzen azzal szemben felelősséget, mint ahogyan felelősséget kell éreznie a játszótéren is a játékszabályokkal szemben. Tudjon alkalmazkodni ahhoz, hogy el ne rontsa a „játékot“.

Később azonban mindig több. alkalmat kell teremtenünk arra, hogy megláttassuk tanítványainkkal a gyülekezeti munka igazi értelmét és lényegét. Mindig gyakrabban kell a gyülekezet életmegnyilvánulásait a Szentírás megvilágításába helyeznünk, s az egyes szolgálatokat a gyülekezet igazi hivatás betöltésének eszköze gyanánt, feltüntetnünk.

„Meggondolt lépegetéssel — mondja a körlevél — vezetjük őket át a vallás világába.“ Meggondolt lépegetéssel, és tervszerű munkával alakítgatjuk s irányítjuk az iskolai gyülekezet egész életét is úgy, hogy az valóban megfeleljen rendeltetésének, és munkájával belesimuljon az egyház hivatásába.

Az iskolai gyülekezet rendeltetése ebben a vonatkozásban teljesen megegyezik a nagy gyülekezet rendeltetésével. Kettős feladat áll tehát előtte. Az egyik az, hogy kiépítse magában az egyház lényegét, biztosítsa az egyház szellemét; a másik pedig, hogy erőivel építse a nagy gyülekezetét, és azon keresztül a közegyházat. Hivatása végeredményben : a lélek üdvösségének szolgálata.

Az iskolai gyülekezetnek tehát a „Krisztusban hívők közösségének“, az „Isten templomának“ kell lennie; vagy — a Nagy Káté szavainak értelme szerint — olyan szent csoportnak, vagy közösségnek, melyet egy fő, a Krisztus alatt a Szentlélek hívott egybe, s melynek tagjait egybekapcsolja a hit, a kegyelem és szeretet.

Meg kell tehát értetnünk a gyermekekkel azt, hogy amiképpen az első keresztyén gyülekezet azokból alakult, akik hittek a megfeszített és feltámadott Krisztusban, azonképpen az iskolai gyülekezetnek is csak az lehet igazán a tagja, aki hisz Őbenne, és az Ő nyomdokain járva igyekszik a szenvedéseket, bajokat enyhíteni, lelkeket megmenteni s megtartani a Krisztusnak, és Isten országát építeni e földön.

Meg kell továbbá értetnünk azt is, hogy a Krisztus közösségébe való bejutásnak az a kezdete, hogy Isten Igéjét hallgatjuk, s hogy az ígehallgatás mellett bűnbánat és imádkozás erősíti hitünket.

Mindennek tudatossá tétele mellett, ha a gyermek lelki világához alkalmazkodó lesz az iskolai gyülekezet igehirdetése is, akkor az Ige bizonnyal elvégzi életet adó, s lelkeket átformáló munkáját.