Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
345 EGYESÜLETI ÉLET - HIVATALOS RÉSZ t Wichmann Ede. 1861-1937. Irta : Siki Béla. Mély gyászba borult az előkelő budai várbeli evangélikus gyülekezet. Augusztus 10-én elhunyt az egyház kitűnő hírű iskolájának 46 éven át volt jeles tanítója, aki két olyan nemzedéket nevelt Budán, melynek nem egy kiválója, közszereplője országos hírnévre tett szert. Wichmann Ede a szepesség szülötte volt s ottani nevelése, a történelmi levegő, a mélységes vallásos érzése predestinálta a tanító-nevelői pályára. Nagyon fiatalon hagyta el bérces hazáját és mint egészen fiatal tanítót választotta meg a nemes budai gyülekezet 1885-ben tanítójává. Választása igen szerencsés volt, mert már az első évben adott vizsgájával kiérdemelte a felettes hatóságok és a szülők szeretetét és háláját, hogy ettől az évtől kezdve különös protekció kellett ahhoz, hogy valaki az evangélikus népiskolába bejusson. Nagyszerű pedagógiai munkásságát, kitűnő modorát, kis gyermekekkel való bánásmódját a hálás szülők és a szerető tanítványok ezrei legértékesebb kincsük és emlékeik közé iktatták. A tanítói hivatás és pálya szereteténél őnála csak szerénysége volt nagyobb. Sohasem szeretett a nyilvánosság elé lépni és igen nagy zavarban volt, midőn a hálás szülők és tanítványok serege 1925-ben 40 éves tanítói jubileumát igazi bensőséges ünnepen tették feledhetetlenné. Mindig nagy hűséggel viseltetett iskolája iránt s kevesen tudják, hogy polgári iskolai tanári oklevéllel birt és nem egyszer kínálták meg a székesfővárosnál tanári állással; nem ment, nem hagyta el az ő féltve szeretett kis iskoláját. 1926-ban vonutt nyugalomba 46 évi áldásos munkásság után, de azután is résztvett az egyház munkájában, mint pénztártiszt. 51 esztendeig volt a Budai Dalárdának utolsó évekig legszorgalmasabb tagja s abban a daloscsoportban is résztvett, mely a legnagyobb diadalt aratta az amsterdami dalosversenyen. Temetése augusztus hó 14-én volt a budai Farkasréti-temetőben impozáns részvét mellett. Az egyház nevében dr. Demel Aladár kincstári főtanácsos, egyházi felügyelő, az iskola nevében Siki Béla igazgató, a volt tanítványok nevében Kőváry László ref. s. lelkész, a Budai Dalárda nevében Dunay Jenő búcsúztatták megható szavakkal az elhunytat. Sírját elborították a tisztelők és barátok koszorúi, de áldásos emléke élni fog annak a nemzedéknek a lelkében, amelyet ő nevelt és tanított a kötelességteljesítésre és a becsületes munkára. Áldott legyen emléke és emlékezete! A tanító megbecsülése. Örömmel emlékezünk meg arról, hogy a dunáninneni egyházkerület f. évi szeptember hó 2-án Tata-Tóvároson tartott közgyűlésén országos egyesületünk alelnökét: Bérces Lajos balassagyarmati igazgató-tanítót az egyházkerület jegyzőjévé választotta meg. Jóleső érzéssel látjuk egyházunk elismerésének e jelét derék, rokonszenves tanítótársunk iránt. Nemcsak az ő több évtizedes egyházias, komoly kötelességtudással végzett népoktatásügyi tevékenységének elismerését olvassuk ki a választásban rejlő megtiszteltetésből, hanem annak a mind inkább terjedő felfogásnak megnyilatkozását üdvözöljük a megtiszteltetésben, amely az
