Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Varga Lajos: A tanító nemcsak a gyermekek oktatója
337 létesül : akkor ennek a művelő munkának az egyénre való hatásán kívül nemzeti, sőt politikai jelentősége is fog mutatkozni, amire napjainkban igen nagy szükség van, mert az istentelenség ördöge megint itt kísért körülöttünk. Most még csak az a kérdés, hogy hol lenne az a központ, ahol ez a munka megindulna, ahol az elhintett mag folytonos és öntudatos ápolásban részesülve, naggyánőhet. A görög agorák népet neveltek, a középkor egyházi szószékei milliókat kormányoztak, nálunk ma csak egy félig-meddig szűkkörű közeg, az iskolánkívüli népművelés, ápolja az eszményeket, és szűkkörűségének megfelelően darabokra szedi azt. Miért ne lehetne népművelő központ az iskola minden tekintetben ? A gyermeki években megszokott helyen jönnek össze a daloló ifjak és öregek, s bizony csak a tanítótól függ, hogy az elemi iskolát végzett serdülőket időről-időre összegyűjtse magaköré, hogy tovább is nevelje őket nem pedáns mesteri módban, hanem mint népnevelő. Az elemi iskolából kikerült gyermek, ki volt tanítója meghívására csak egy párszor hallhatná felolvastatni a szép- irodalom egy-egy remekét: János vitézt, Jóka ördögét, a koldus- gyermek karácsonyéji szomorú történetét, avagy Robinzon csodás kalandjait, elbűvölve keresné fel újból azt a helyet, és ha az olvasmányokat fülbemászó magyar dal, kedélyes játékok és itt-ott egy-egy kirándulás, egy ünnepi összejövetel tenné változatosabbá, erőltetés nélkül néptelenednének el a kocsmák, és csaknem játszva szaporítanánk azoknak a számát napról-napra, akik tehetségük szerint áldozni is hajlandók. S az a tanító, ki így népét is nevelné, községe lakosságának atyja, szeretett barátja lesz mindenkor. Ez az egyszerű és természetes módja, hogy az iskola közeledjék az élethez. De ez a mód egyúttal az is, mely legbiztosabban emeli az elemi iskola és a tanító tekintélyét, mely a községi kultúrtörekvések középpontjává alakítja át az iskolát, útját egyengeti az általános nemzeti művelődésnek és eszközt teremt, hogy a tanító valóban népnevelő is legyen. Ehhez azonban elsősorban gond- és kenyérküzdelem nélküli tanító álljon ebben az országban, mint azt az ezévi népművelési beszámolómban is szóvá tettem. Ne várják el a tanítótól azt, hogy ingyen és gondok között szolgálja erején felül a kultúrpolitikusok által felvetett eszméket. A magyar tanítóság tudja és érzi, mint és hogyan kellene igazi népnevelőnek lenni, mert így is azok vagyunk. De amikor a jótékony gondűző álom nem jön szemünkre, mert azon gondolkozunk a mindinkább emelkedő nyomasztó drágaságban, hogy miből fogunk ruházkodni, miből éljünk, állásunkhoz és munkánkhoz mérten, ahol kell, meg is jelenhessünk : — nincs kedvünk és lelkierőnk este még dalolni, sőt még táncolni is, mert ez is kötelességünk, mert csak igy leszünk igazán az isteni nép nevelőjévé ! Kérjük előfizetőinket a küldött befizetési-lapunk felhasználására és hátralékosainkat előfizetésük rendezésére.