Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Varga Lajos: A tanító nemcsak a gyermekek oktatója
334 lemileg műveletlen, nyers tömeget egyes, vagy sorozatos előadással, rövid lélegzetű tanfolyamokkal s a népművelésnek egyéb rendelkezésre álló eszközeivel és intézményeivel komoly eredményre számítva művelni nem lehet. Az emberek nagy többségéről az iskola adta műveltség is hamar lekopik, pedig az hosszú idő munkájának az eredménye ! Mit várhatunk tehát akkor az iskolánkívüli népműveléstől, ahol még a kényszer sem alkalmazható a művelés alá vett emberekkel szemben !“ , Az első ellenvetésre, amit a bizottság elnöke mondott, könnyen megadom a választ. Nem az ő hibája, hogy a népművelésben elsősorban a községi háztartás megterheltetését látja. „Bolond ott a szakácsnő, ahol üres az éléstár!' Márpedig a legtöbb községi háztartás annyira szűkre van méretezve, hogy ha valahol hiány van, a vármegyei számvevőség elsősorban a kulturális alapokat nyirbálja meg. Tehát nem Ő a hibás, hanem azok, akik a népművelés fontosságát hirdetik, de annyagi erőforrásokról nem gondoskodnak olyan mértékben, mint azt ez a népmentő munka megkívánja. Az az ellenvetése. hogy a magyar falu parasztságát nem érdemes művelni, vitán felül áll. A Pesti Hírlap 1936. évi nagy naptárában van egy rovat, amelyik arról szól, hogy hogyan vélekednek rólunk a külföldi írók és tudósok. Ott olvastam, hogy Reclus, a híres francia földrajztudós azt írja, hogy a magyar falu parasztja Európa legértelmesebb parasztja. De mi magunk is kénytelenek vagyunk ezt elismerni, mert népünk összehasonlítva más nemzetek alsóbb néprétegével, valóban királyi nép vagyunk. Egy átlagosan értelmes magyar földműves emberrel való beszélgetés lelki gyönyörűségszámba megy. A törvénykezés és a közigazgatás emberei ezer és ezer példával szolgálhatnak. Tóth Béla (nép-könyvtár): „Ezer év magyar humora" c. mű olvasása valóságos lelki gyönyörűségszámba megy. Abból olvastam a többek közt ezt a kis történetet. Egyszer egy jobbágyokból álló deputáció járult Eszterházy püspök elé. Az volt a kérésük, hogy mivel rossz volt a termés, a püspök engedje el a tizedet. A püspök tréfás ember volt és megkérdezte: — Melyik kendtek között a legokosabb ? Előállt erre a bíró : Én volnék, ha volnék ! — Hát, ha egy kérdésre meg tud felelni, elengedem a tizedet. Hány szál haj van a kend fején ? — Azt hiszem — és megvakarta tarkóját a bíró — legfeljebb kilenc, mert ha tíz volna, a tizediket régen elvette volna méltóságod. A püspök jót nevetett a tréfán és elengedte a tizedet. A sok közül ezt az egyet választottam ki, mert igazán rávilágít a magyar nép egyszerű, de romolhatatlan tiszta lelkére és éles eszére. Es még erre a népre mondják, hogy műveletlen, hogy népünknek nincsenek meg azok az alaptulajdonságai, amelyek révén őt magasabb műveltségbeli színvonalra lehet emelni ? ! A vád, a félreértés főképp onnan adódik, hogy népünk nagy tömegének nincs meg az iskolai tanultsága, vagy mondjuk műveltsége, amely a művelt középosztálynál a szellemi élet alapvetése s e műveltségbeli különbség miatt az iskolázottak nagy többsége a felsőbbrendűség gőgjével a népet elmaradottnak, tudatlannak, butának
