Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 10. szám - Varga Lajos: A tanító nemcsak a gyermekek oktatója
332 lelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.“ (Tim. 1. 6 : 6—9.) Énekeljük el a 457. énekünket! 24. félóra. A tizedik parancsolat. Ez is az elkívánás bűnéről szól. Aki mindig csak a másé után áhítozik, az végül felebarátjának még a boldogságát is szeretné eltulajdonítani. E parancs tilalma: „Felebarátunk feleségét, cselédjét, vagy barmát el ne idegenítsük, vagy erőszakkal el ne vonjuk.“ Ki vétkezik tehát e parancsolat ellen ? A feleség, cseléd, barom hozzátartozik a ház jólétéhez. Az idegeníti el őket felebarátunktól, aki megutáitatja velük őt, és azok szeretnék ott hagyni értünk előbbi helyüket. Példa : Ábsolon, aki saját édesatyjától édesgetéseivel elidegeníti annak alattvalóit, katonáit, szolgáit (Sám. II. 15. f.) Erőszakkal pedig úgy vonjuk el őket felebarátunktól, ha állandóan összeveszítjük őket a házban ; ha megszöktetjük őket és azután a mi szolgálatunkra alkalmazzuk. Cseléd-elcsábítás, állatelcsalás, stb. Hűtlenségre pedig akkor csábítjuk őket, ha magunkhoz édesgetjük, szoktatjuk jobb bér, hízelgés által, úgy, hogy ők otthon elhanyagolják kötelességeiket. Példák. Összefoglalás. A tanító nemcsak a gyermekek oktatója. Irta és a Pesti Közép Ev. Egyházmegyei Tanítóegyesületi közgyűlésen felolvasta Varga Lajos ev. tanító, népműv. gondnok, Irsa. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Tanító Testvérek ! Azt hiszem, mindnyájunkkal megtörtént már az, hogy egy társaságban így mutatták be: „Az isteni nép nevelője“, vagy esetleg más szavakkal. Lehet, hogy ez bizonyos nyegleségből történt, de velem már megtörtént. Az azonban bizonyos, hogy a hivatalos körök is népnevelőnek nevezik el az elemi iskolában működő tanítót, s népnevelésnek azt a munkát, amely a közművelődés napszámosainak, nekünk tanítóknak jutott. Mintha egyenesen azt akarná mondani, hogy a gyermek oktatása az írás, olvasás, számolás stb., mint az ismeretek szerzésének eszközeiben a valódi alapja a népművelésnek, s mindazok a nagy reformeszmék, amik a kultúrpolitikusok agyában megfogamzanak, csak akkor és annyiban számíthatnak sikerre, ha azok a tanító működése eszményképének megfelelnek. Elméletileg nálunk nagyon is ismeretes ez az eszménykép. A legnagyobb kultúrpolitikus, br. Eötvös József óta a legkisebb faluban, sőt ma már a tanyákon is elterjedt a népnevelés fontosságának a hangoztatása s a kultúrpolitikában ma már elértük azt, sőt talán túlzott modorban is, hogy minden reformer a népiskolában keresi a támaszt, eszméjének a megvalósítására. Régebben a méhészet, selyemhernyó tenyésztése, újabban a testnevelés, mint harmadik óra, nemzetgazdasági köztudat. Exportált és importált kereskedelem. A katonai közérzület, s vele kapcsolatosan a levente intézmény, az egységes nemzeti szellem, az iskolát elhagyott ifjúság és felnőttek oktatása : az iskolánkívüli népművelés — s ki tudná vala
