Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 1. szám - Hivatalos rész

28

lemezte. Munkássága igen széleskörű, mert mindezek mellett jelentékeny szórványhívővel s három leánygyülekezettel rendelkező egyházközsége lelkipásztori teendőit is nagy ügyszeretettel és hívatott- sággal látja el. Egyházi szónoklatait mindig a mély tartalom és belső érték, a nagy teológiai tájékozottság és világszemlélet jellemzi.

Nagyobbkörű munkásságának jelentékeny ága a sok segítséget kereső ember támogatása, segítése.

E szolgálatok méltó jutalmaként irányult feléje a legmagasabb helyről származó elismerés. Annak értékelésénél mi, tanítók is az üdvözlők sorába állunk s őszinte nagyrabecsüléssel kívánjuk, hogy Öméltósága magas kitüntetésének hosszú évek során át örülhessen közegyházunk s hazánk javára, mindnyájunk örömére.

Negyvenéves határkőnél.

írta : vitéz Szügyi Károly.

December 3-án, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében az Állami Tanítók és Óvónők Országos Egyesülete fennállásának 40 éves évfordulóját ünnepelte. A bensőséges, gondolatokban gazdag díszközgyűlés az őszinte megnyilatkozások tüzében, a megszokott egyesületi kereteken felülemelkedett és bátran mondhatjuk, hogy az az egyetemes magyar tanítóság ünnepe volt.

Galla Endre elnöki megnyitója, vitéz Csorba Ödön főtitkári és Kerék Péter titkári jelentése után az üdvözlések hosszú sora következett. A V. K. M. nevében ifj. báró Wlassics Gyula államtitkár, a Tanfelügyelők Országos Egyesülete részéről dr. Ósz Béla, tanítóképzőintézeti tanárok nevében Padányi Frank Antal, polgáriiskolai tanárok képviseletében Rákos Ferenc, Országos Szövetségünk nevében Berkényi Károly, a „Kalász“ megbízásából dr. Pogány Frigyes, Eötvös-alap részéről Rákos István, a Róm. Kat. Orsz. E. nevében Bajnok Géza, a Gör. Kat. E. képviseletében Resko János, a reformátusok nevében Molnár János mondottak beszédet.

Országos Ev. Tanítóegyesületünk megbizottja, vitéz Szügyi Károly az alábbi üdvözlő szavakat mondotta:

„Mélyen tisztelt Díszközgyűlés ! A Gondviselésnek valóban gyönyörűséges áldása, hogy az egyutakon járókat, az egy célért, egy munkamezőn küzdőket Bajtársakká, Testvérekké melegíti össze.

Ez a magasztos óra itt — úgy érzem — ennek az együttérző, megértő Szeretetnek ünnepe. Bizonyságtétel — az elnök úr szavai szerint is —, hogy mi magyar tanítók lélekben összeforrtunk. Ez nem is lehet máskép, hiszen eggyé kovácsolt bennünket homlokunk gyöngyöző verejtéke, mely a töretlen magyar ugarokat változtatja áldottan termőre s a nemzet zsenge palántáit neveli gyümölcsérlelő fává.

Eggyé kovácsolt bennünket apáink és nagyapáink, neves elődeinktől ránk maradt szent örökség, mely megtanított bennünket még elesettségünkben is öntudatos, büszke magyarokká lenni.

Eggyé kovácsolt bennünket a lövészárkok sara, szennye és ezer szenvedése, ahol igen sokszor — kemény harcok, ütközetek