Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 6. szám - Graf Samu: Iskolafelügyelet – iskolavizsgálat – minősítés

208

Iskolafelügyelet — iskolavizsgálat — minősítés.

Irta : Graf Samu, Sopron.

II. A jelenlegi iskolavizsgálati rendszer hibái és hiányai.

Félreértések elkerülése végett mindenekelőtt kijelentem, hogy az iskolafelügyeletet, közelebbről a szakszerű egyházi iskolavizsgálatot szükségesnek tartom. A minősítés ellen sincs kifogásom, ha ez nem sablonos, hanem egyéni.

Iskolavizsgálatban különben nincs hiány jelenleg. Nézzük csak, kik vizsgálják ma iskoláinkat az igazgatótól, egyházközségi elnökségtől, iskolaszéktől eltekintve. Először a körzeti iskolalátogató, másodszor a kir. tanfelügyelő, harmadszor a főigazgatósághoz beosztott kir. tanfelügyelő (tanügyi főtanácsos), negyedszer a főigazgató, ötödször az országos (központi) tanfelügyelő, hatodszor a kisebbségi iskolákban még a kisebbségi országos tanfelügyelő és hetedszer az egyházmegyei (felekezeti) iskolavizsgálóbizottság. A körzeti iskola- látogatótól eltekintve, ki a kir. tanfelügyelőség székhelyén iskolát nem látogat, a többi mind megfordult a múlt években iskolánknál. Voltak azonkívül nem rendszeres, inkább informativ jellegű iskola- látogatások is (Gusztáv Adolf egyesület elnöksége, népszövetségi kiküldött stb.).

Minthogy azonban nemcsak a tanítók, hanem az iskolavizsgálók is emberek, különböző felfogással és emberi gyengékkel, természetes, hogy megállapításaik sem egyformák, sőt nem ritkán egymásnak ellentmondanak. Tapasztaltuk és tapasztalhatjuk ezt még akkor is, ha szakemberek látogatják iskoláinkat, különösen ha nem az iskolalátogatásnak előbb említett főcélját tartják szem előtt (Utasítás 41. §), hanem ha másod- és harmadrangú dolgokra is irányul a figyelmünk és ilyeneknek is tulajdonítanak nagyobb fontosságot. Az egyik p. o. a kórusban való imádkozásnak a hive, a másik jobbnak látja, ha csak a tanító, a harmadik, ha egy gyermek imádkozik. Vannak, kik megkívánják, hogy a Hiszekegyet nem összekulcsolt kezekkel, hanem vigyázállásban imádkozzék. A múlt évben az egyik iskolalátogató megkívánta, hogy a gyerekek karbatett kezekkel üljenek, az idén egy másik a hátratett kezekkel való ülést javasolta. Az egyik megkívánja, hogy a gyerekek természetes állásban feleljenek, a másik a vigyázzállásban való felelés híve. Van, ki a második osztályban szigorúan a, szótagolva való olvasást követeli, más már folyékonyan olvastat. Evekkel ezelőtt egyes iskolai hatóságok megkívánták a gyermekeknek teljes nevükön való megszólítását rövidítő és kicsinyítő rag nélkül (tehát nem Erzsi, hanem Erzsébet), újabb időben egy másik hatóság a családban és a gyermekek között szokásos megszólítások használatát az iskolában is ajánlja (p. o. Bandi, Tercsi stb.). Van iskolavizsgáló (rendszerint nem szakember), ki a tanulónak saját szavaival való, itt-ott nem egészen folyékony leckefelmondását „nemtudás“-nak minősíti. Aki pedig szóról-szóra ledarálja a leckét, az „tud“. Van iskolavizsgáló, kinek nincs fogalma, hogy az egyes osztályoknak mi az előírt anyaguk, mégis nagy hideg