Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 1. szám - Megjegyzések

21

nek titkát, benne az ember uerejtékes, harcos munkáját, a jóságos Isten áldását. Itt akarok rámutatni cikkben előforduló francia biológiai káté vonatkozására. Nagyon hasznos az, benne van magyar gazdasági könyvekben is, sőt a téli gazdasági iskola növendékei nagyszerűen el is sajátítják. Nem jelenti természetesen, hogy az elemi iskola ne használná fel, sőt ha végig lapozgatjuk azt a nagyszerűen szerkesztett kis könyvecskét, az iskolafelügyelői utasítást, látjuk, hogy a gyakorlati vonatkozásokon túl, az ember munkája mellett kívánja észrevétetni a ma is élő, teremtő, örök Alkotó munkáját. Isten a természetben. Gyönyörű gondolat! Láttassuk meg! Toliam hegyére kívánkozik Főpásztorunknak hasonló, a kőszegi konferencián elhangzott, megdöbbentően a tanítói lélekbe markoló gondolata : — A gyermeki lélek nem hóíehér lap, hanem exponált film. — Krisztus arca van benne rejtve. — Elő kell hívnunk! — Megteszünk-e mindent, hogy előtűnjön ? — Nem a sátán rajzolja-e rája a saját képét helyette?! — Rajtunk szülőkön, nevelőkön az Isten, ember előtti felelősség !

Igen! ez mind, mind a meglátáson, a belső, lelki látáson múlik. Rendelkezünk-e ilyennel ? Ha nem, hol találunk rája vezérkönyvet s egyéb utasítást ? Nehéz probléma! Eszembe jut egyik iskolafelügyelői látogatásom. Gazdaságtan. Pompásan feleigeinek a gyermekek. Szakszerűség, gyakorlatiasság, gazdaság megtekintése, beton trágyatelep, biológikus vonatkozások, ember, állat, gép munkája szépen összecsiszolva adta a helyes gazdálkodás képét.

Hol az Isten munkája ezeken túl ? — kérdeztem végezetül. Esőt, jó időjárást ád, megáldja a szántóvető munkáját — felelték közvetlenül. Öntözni csatornából is lehet — volt az ellenvetésem. Sőt van egy nagy, hatalmas ország, ahol nem imádkoznak a mindennapi kenyérért, agyonverték a papokat, becsukták a legtöbb templomot, traktort állítottak az ajtajába. Azt mondják, azzal Isten nélkül is lehet kenyeret termelni. — Igen, ez az istentelen ország Oroszország! — felelik. Jó az Isten, azért csak ád áldást mind a jók, mind a gonoszok földjére. Hanem mi történne, ha egyszer így szólna a jó Isten: „Tinektek már igen sok a tudományiok, az eszetekkel mindenféle gépet, szerkezetet ki tudtok találni. Énrám már tovább úgy sincs szükségetek. Megtagadtatok engem. Mindent meghagyok azért tinektek a világban, csupán egyik kis műhelyemet, a „levél-gyáracská“-t csukom be. Nos, mi történik most? Megindul a kedves, robinsoni agyacskák munkája. Szinte mint. egy lázas gáztámadásnál, születnek a mentő ötletek. Hiába! Összeomlik mind, mind! A kis gyáracskában csoda történik, némán, csendben, a szervetlenből szerves készül olt. A levél csodája ! Ott születik a mindennapi kenyér. Ott fakad a verejtékre az áldás ! Nincs, nem is lesz soha olyan gép, amelyikkel a föld szervetlen sóiból kenyeret lehetne készíteni. Isten kezében vagyunk. Néma csend. Ugy-e nem felejtitek el fohászotokat az áldások egyedüli Urához küldeni ? ... A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma . . . Halk „nem“ hallatszik.

Kicsi képecske a sok közül — utilitarizmus nevelői vonatkozással párosítva.

Francia iskolákban sajnos nem születhetnek ilyen nevelői vo-