Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 4. szám - Kántori rovat
164 Istent szolgálni a zenével, a híveket Isten dicséretére tanítani s a vallásos lélek belső vágyakozását közvetíteni. Vájjon minden kántorunk tudatában van-e ennek ? Jánossy Lajos egyetemi tanár előadása következett ezután az evang. liturgia megújhodásáról. Tudományos fejtegetései során két csoportra osztotta mondanivalóját. 1. Szólt az elvi kérdésekről, 2. és azoknak problematikájáról. A liturgia isteni és emberi cselekmény. Olyan régi, mint maga az egyház. Nem emberi produkció, hanem az Úr ajándéka. Legfőbb alkotóeleme az Úrvacsora. A liturgia az évszázadok alatt változásokat szenvedett, de lényegileg ugyanaz maradt. Csak akkor válik istenszolgálattá, ha hívő lélekkel veszünk részt abban. A testiség nem fogyatékosság a liturgiában. Az belülről ható szükségletből lett. A legtökéletesebb szépség benne a kereszt szépsége s ez nem hangulati szépség. A liturgiában a kinyilatkoztatás misztériuma él. A menny és a föld találkoznak benne és összeölelkeznek. A templomépítő ősök gótikus székesegyházakat építettek, kifejezvén az istenséghez való felemelkedést. A liturgia egy megelevenedett gótikus dóm. Az elvi kérdéseket előadó azzal a kijelentéssel zárta le, hogy ^vissza kell szereznünk a lutheri liturgiát. Ebből folyik a második csoportba foglalt problémák közül az, amelyet a mai korra vonatkoztat. A mi korunk nem alkothat liturgiát. Magyar vonatkozásban is a Luther korabeli liturgiát jelöli meg alapnak, vagyis az 1559 előttit. A liturgiában a formagazdagság éppúgy szükséges, mint a tartalmi lényeg. Ez utóbbi az ige és a szentség egysége. Az egyetemes egyház által bevezetésre rendelt formáról azt mondja, hogy a múlttal szemben gazdagodást jelent, de egyedülálló a világ evangélikus liturgiái között. Eltér a lutheri liturgiától formában és lényegben, mert nélkülözi a teljes kifejlődést, az Úrvacsorát. (Folyt, köv.) * Hangjegymellékletünk. 1. Praetorius Mihály (1571 — 1621): „Dicsőség az Istennek“. Közepes nehézségű héromszólamú vegyeskar. Szövege pünkösdre vagy máskorra is alkalmas. 2. Praetorius M.: „Tündöklő hajnali csillag“. Az ismert korálmeló- diának művészi, polifónikus feldolgozása két egyenlő, kisterjedelmű énekhangra. Szöveg : Dt. Ékv. 403., 1. vers. Kapi-Králik Jenő közlése. 3. Othmayr Gáspár (1515—1553): „Az Isten igaz bíró.“ Közepesnél nehezebb kétszólamú kar két egyenlő hangra. Szöveg: Zsolt. 7., 12.— 13. vers. Kapi-Králik Jenő közlése. 4. A három karéneken kívül a hangjegymellékleten közöljük az Elefánty Sándor cikkéhez tartozó hangjegypéldékat is. Megjegyzés a 111. példához : Szabolcsi szerint az ének 2., 4. és 6. ütemében a 3. hangjegy negyed, az utolsóelőtti hangjegy pontozott negyed, az utolsó hangjegy pedig fél értékű. G. Nyomatott Simon és Garab könyvnyomdájában, Cegléden.
