Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Megjegyzések
108 leges megoldást mindenütt a tananyagbeosztások kérdése, akkor az ev. népoktatásügyünk és az ev. tanítóság javára lesz. Csak arra kérjük a magyar ev. tanítóság képviselőit: vigyázzanak jobban, hogy ilyen határozat, mely nyugtalanságot okoz a tanítóság körében, napvilágot ne lásson. Már itt ki kell térnem egy igen fontos kérdésre, az egyházi elemi iskolai szakfelügyeletre. A szakfelügyeletért évtizedek óta küzd a magyar tanítóság. Az állam részéről megtörtént az első lépés — hangsúlyozom, az első lépés, mert nem így gondolta a tanítóság, de mégis valami. Az egyházmegyei iskolalátogatás az ev. egyházban mai formájában egészen lehetetlen valami és bizonyos tekintetben sértő a tanítóságra. Ma már minden téren szakközeg gyakorolja az ellenőrzési és felügyeleti jogot: a mérnököt mérnök, az orvost orvos, a közigazgatási tisztviselőt közigazgatási szakember, a tanárt több évi gyakorlattal biró tanár őrzi ellen, az ev. tanító munkáját egy bizottság, mely 3 tagból áll (lelkész, világi férfi és egy tanító), bírálja el. Hogy ebben a bizottságban igen sok esetben kevés szerep jut a tanítónak, arra igen sok példát lehetne felsorolni. Láttam egyházmegyei iskolalátogatást, amikor a jegyzőkönyvet nem a biz. tagok meghallgatásával készítette el az elnök (szabályzat 16. pontja), hanem egyedül s a tanító csak későbben tudta meg, kogy milyen eredményt állapított meg az elnök. Láttam egyházmegyei iskolalátogatást, ahol a bizottság nem tanító tagja, egy nem odavaló, helytelen kérdéssel olyan zavarba hozta a gyermekeket, hogy ez az egész vizsgálatra kihatással volt. Az egyházmegyei iskolalátogató-bizottság intézménye idejét múlta. Az ev. tanítóság ezért türelmetlenül várja az egyházi elemi iskolai szakfelügyeletet. Az iskolavizsgálatot ne egy bizottság, hanem a szakfelügyelő végezze. Ez csak több évi gyakorlattal biró tanító lehet, aki nagy pedagógiai érzékkel végzi az ellenőrzést, aki bármely pillanatban maga folytatni tudja a tanítást és az iskola munkáját minden tekintetben szakszerűen értékeli. Nem hiszem, hogy valaki kétségbevonná azt, ho.jy az a tanító, aki szakfelügyelői megbízatást nyert, kevésbbé viselné szívén nagymultú ev. iskoláink megerősödését és gazdagodását, mint bárki más. Az ev. tanító munkáját nézheti és figyelheti bárki, ennek csak örülünk, maradhat az ev. hitoktatás ellenőrzése továbbra is a körzeti lelkész vagy tanügyi esperes, mint egyházmegyei tanító kezében, aki vallástani kérdésekben'bizonyára nagy segítségére lehet a tanítóságnak, de a tulajdonképpeni szakfelügyelet, a tanítói munka értékelése, a tanítási eredmény megállapítása a tanító-szakfelügyelőre bízassák, aki az egyházmegye tanügyi referense volna. Nem tudom, hogy fogja ezt a kérdést egyetemes egyházunk megoldani ? Az erre vonatkozó javaslatát az országos egyesületünk elkészítette. Tudjuk, hogy D. Kapi Béla püspök „úr is foglalkozik ezzel a kérdéssel s ez megnyugtató ránk nézve. Ő méltósága bizonyára megtalálja a leghelyesebb utat s ha a tanítóság kiküldöttei is kellőképpen képviselik az iskola és a tanítóság érdekeit ott, ahol ez a kérdés végleg eldől, akkor az egyházi iskolai szakfelügyelet csak áldást fog jelenteni iskoláinkra s annak tanítóira egyaránt.
